|
29. Fejezet
2008.09.06. 11:27
29.
Reggel mindenkit megelőzve ébredsz. Enyhe izgatottsággal és rosszulléttel fűszerezve állapotodat. Bekeversz magadnak egy kakaót. Már régen nem kávézol, és valahogy nagyon hiányzik a lórúgásnyi koffein. A pultnál ülsz, és szürcsölsz, majd ahogy elhatároztad telefonálsz is anyádnak a konyhapultot támasztva. És reméled, hogy nem ájul el a vonal másik végén.
- Halló!
- Szia mama, Lilith vagyok! Van egy óriási hírem, és lenne mellé egy még nagyobb kérésem. - kezded kissé remegő hanggal.
- Ugye nincsen baj, édes kislányom?
- Nincs, persze! Annyi történt, hogy kicsit előbbre lett hozva az esküvő...
- Akkor egy éven belül meglesz? - vág a szavadba.
- Ööö... mondjuk egy héten belül - neveted el magad zavarodban, és hatalmas csendet hallasz a vonal másik feléről - Anya!! Ott vagy még??
- Itt-itt... csak meglepett. Mégis hogyan?
- Hát, tegnap beszélgettünk Dave-vel, és elhatároztuk, hogy tulajdonképpen minden megvan. Ruhák, hely, személyek... a kérésem a következő lenne hozzád. Ha jól tudom, Nancy barátnőd esküvőszervező. Megbíznád a nevemben, a helyszín úgyis Miami lesz...
- Itt tartjátok nálunk???
- Jah, ezt még nem mondtam? Ajjaj, szóval igen. Nekem ez volt az álmom, Dave pedig mindent megtesz értem. Szóval a kéréseim... van papírod?
- Persze, mondhatod. Majd átadom neki. Még ma.
- Szóval… meghívók: ne legyen csicsás, de hófehér sem. A névsort e-mail-ben küldöm nemsokára. Hely: tengerpart. Legyen egy sátortető, ha bármi történne. Svédasztalt szeretnénk, de semmi flancos kaja. A szertartás is a parton legyen. A többit rábízom.
- Minden felírtam. Máris hívom... Jujj de boldog vagyok! - kiáltozza.
- Remek anya. Most mennem kell. Rosie felkelt. Szia, és szeretlek.
- Szia drágám! Én is szeretlek. Mindent elintézünk!
Mire Dave kislattyog a konyhába a kávé illatára, már rég lerendezted a telefonhívást és gyönyörködsz a kócos és borostás vőlegényedben, akin kicsit csálén áll a gyorsan felkapott alsógatya, de te így is ellenállhatatlanul vonzónak látod.
Egy kómás mosollyal köszönt és egy puszit nyom arcodra mikor a kezébe adod a kávéját.
- Angyal vagy - dörmögi alvástól rekedten, de nem sokáig vagytok kettesben, mert a már jól lakott Rosie szalad be hozzátok.
- Apa, ha reggeliztél, olvasunk együtt? - kérdezi reménykedve.
Dave megdörzsöli a szemét szabad kezével miközben letottyan az asztalhoz, majd nagyot kortyol a kávéjából.
- Most nem lehet kincsem, mert apunak sok dolga lesz ma... meg végül is egész héten.
- Miért? - tudakolja.
- Hát nem mondtad el neki? - néz fel rád kérdőn miközben elé pakolod a sonkás tojást és a pirítósokat.
- Nem, meg akartalak várni vele - nyomsz egy puszit a homlokára.
- Mivel? Mivel? - kérdi izgatottan a kislány.
- Hát Lilith-tel úgy döntöttünk, hogy jövő szombaton, azaz 6 nap múlva lesz az esküvőnk! - mosolyodik el.
- TÉNYLEEEG?!!! JUJJ DE JÓÓ!!!! - kezd el rohangászni a kislány, majd beléd ütközve szorosan átölel először téged, majd az apját - Akkor egy hét múlva megint felvehetem a ruhát???
- Igen, bogaram - mosolyog rá Dave, mire kap még egy cuppanós puszit, aztán rohan is vissza a szobájába boldogan kacagva.
- Tényleg - fordulsz párod felé - Reggel felhívtam anyámat és rábíztam az esküvőszervező barátnőjére a dolgot, úgyhogy ha segíteni szeretnél, akkor írd össze, hogy kiket szeretnél meghívni, illetve foglald le a repülőjegyeket, meg a többi apróságot, amit New Yorkban elintézhetsz. Ja és szólj anyukádnak meg a testvéreidnek, mert nem hiszem, hogy egy hét alatt elég korán odaérnének a meghívók Angliába. Szóval szerintem őket telefonon riadóztasd, aztán majd itt adunk nekik meghívót - kezdesz belemélyedni a részletekbe - Aztán... - akadsz meg.
- Aztán? - néz fel reggeliéből a sok bólogatás után.
- Aztán nem tudom mi legyen Jackkel...
- Hmm... hát én sem. A múltkori kis balhé után lehet, hogy el se jönne - nyammogja.
- Azért küldjünk neki is egy meghívót, és akkor majd ő eldönti. Így megvan a választási lehetőség érzése, viszont mi is lerázhatjuk a felelősséget.
- Remek! Mindig rájövök, hogy nem csak a testedért szeretlek - kacsint rád. Rosie pedig annyira izgatott, hogy azóta sem bír leállni. Csak rohangál fel-alá, és hol téged, hol az apját ölelgeti.
- Ehh... nagyon kedves vagy édes! - csattansz fel - Bár ha jobban belegondolok, ez bók-féle volt. Nemcsak szexi de okos is vagyok! Remek!! – nevetsz - Jaj, el kell mennünk Belahoz. Legalább őt szeretném személyesen meghívni. Tegnap érkeztek haza a nászútról, ha jól tudom. Fel is hívom.
- Lassíts baby!! - nevet Dave teli szájjal - Mondd, hogy délután átmegyünk, de mondd meg Tomnak, hogy ne engedje Bela-t megint sütni-főzni. Nem azért megyünk.
- Oké! - és már tárcsázol is.
- Igen?
- Szia Bela drága! Lilith volnék! - nevetgélsz.
- Hello te lány! Már hiányoztál. Annyi mesélnivalóm van, és... mikor futunk össze?
- Épp ezért hívtalak. Délutánra van programotok? Mert ha nincs, mi szervezünk nektek - kuncogsz - Átmennénk Dave-vel.
- Ez hatalmas ötlet. Végre kibeszélhetjük magunkat! De miért is jöttök?
- Ezt majd személyesen drágám!! Akkor olyan négy fele ott is vagyunk. Jön Rosie is, ha nem gond.
- Ugyan már! Imádom a kiscsajt, tudod. Akkor várunk.
- Jajj, várj! Add Tomot, kérlek! Szia, és köszi!!
- Szia Lilith, mondd!
- Szia Tom. Dave azt üzeni, hogy ne engedd Bela-t sütögetni, nem azért megyünk!
- Miért, jöttök?
- A többit Bela elmondja Tom, szia! - nevetsz a telefonba. Majd Tom elköszönése után leteszed a kagylót. - Oké, drágám. Üzenet átadva, és várnak minket négy körül.
- Remek - simogatja meg tele hasát téged utánozva, mire hozzávágod a konyharuhát, de ő csak kacagva lekaparja a fejéről. - Kisszívem, tudod mire gondoltam még?
- Na mire, te nagyokos? - veszed el a tányérját és hagyod, hogy belemarkoljon a fenekedbe - Dave...
- Nem, nem erre, nyugi. Szóval a nászutunkra.
- És mire jutottál? - mosolyodsz el miután a koszos tányér a mosogatógépben landol.
- Hát hogy azt is elkezdem szervezni. Nem kell rögtön az esküvő másnapján elmenni, ha nem akarod. Egyébként meg arra gondoltam, hogy akkor Rosie-t leadhatnánk Jennek, hogy... hmm... megtarthassuk a varázslatos és romantikus nászéjszakánkat... - öleli át vigyorogva a derekadat mikor leteszel elé egy pohár üdítőt.
- Már megint a szexen jár az a helyes fejed? - fonod karjaidat a nyakába.
- Egy ilyen kívánatos nő mellett? Viccelsz? - nyom egy csókot a pólón keresztül a hasadra.
- Hmmm... gondolom majd végig akarod szeretkezni az éjszakát...
- Naná! Készülj fel, hogy mindenféle pózban szeretni foglak... - lendül bele a fantáziálásba.
- ÉN meg olvasztott csokit fogok rólad nyalogatni, hogy felcsigázzalak... - kontrázol visszavágva.
A délután hamar eljön, és készültök Bela-hoz. Rosie már izgatott. Ismeri ugyan a barátaidat, de még nem volt náluk. Szép ruhácskát vesz a nagy hír bejelentésére. Dave az elmaradhatatlan fekete szövetnaciját veszi magára, egy fekete pólóval, hogy mégse legyen túl puccos. Te is megadod a módját. Fekete kordnadrágot húzol, és egy színes kismamafelsőt. Csak, hogy Dave meg legyen elégedve. Behuppantok a kocsiba, és átnyargaltok Bela-hoz. Már izgatottan várnak. Bela már az ajtóban letámad, de nem mondasz semmit, csak vigyorogsz Dave-re. Bementek a nappaliba és letelepedtek a kanapéra, fotelba, ki hol talál helyet alapon. Tom nem engedte sütni nejét. Így "csak" cukrászdából hozott torta van (legalább négyféle), és gyümölcsök, meg üdítő.
- Jajj Lilith, mondd már!! Remélem, nincs baj! - kérlel Bela.
- Miért jön mindenki ezzel? Az anyámnak is ez volt az első kérdése! - méltatlankodsz Dave-re kacsintva - Rendben, elmondom. Az a helyzet, hogy...
- Bökd már ki!!
- ... amennyiben hagysz szóhoz jutni - röhögöd el magad - Szóval, hat nap múlva... szombaton... Miami-ban... a tengerparton... esküszünk!!
- Igen, kicsit előbbre lett hozva - vigyorogja Dave.
- Jessszus!! De hát ez remek hííír!! - visítja Bela, és felugrik, hogy megszuttyongasson.
- Lányok vigyázzatok egymásra! - korhol benneteket Tom - Gratulálok Dave! - szorítja meg a kezét - És neked is Lilith! - neked pedig puszit nyom az arcodra. Bela közben megszorongatja Dave-t is, ő pedig hangosan nevetve tűri a procedúrát.
- Nos? Ott lesztek, igaz? - kérdezi párod.
- Hülye kérdés! - tör ki Bela igazi énje, majd nagyon kacag - Ki nem hagynám a legjobb barátnőm és álmai pasija esküvőjét!! Viccelsz??
- Akkor? Ünnepelünk? - emeli gyümölcslés poharát Tom. Miután koccintottatok, Belan a sor, hogy meséljen a nászútról. Rosie jelenlétére való tekintettel a zaftos részleteket megtartja a legközelebbi, és remélhetőleg privát találkozótokra. A gyerek nagyon élvezi az idegen lakás rejtelmeit, és órákon keresztül mászkál és turkál és mindent megnéz. Persze senkit nem zavar, legalább nem unatkozik. Már sötétedik, amikor elindultok haza.
Az elkövetkezendő egy hétben egészen nyugodtan viselkedsz. Dave mindent a kezében tart. Bár azért néha sikerül teljesen kikészítened. Folyamatosan emlékezteted valamire, és persze rendszerint olyan dolgokra, amiket már vagy elintézett, vagy az esküvőszervező intéz, vagy egyáltalán el sem kell intézni. Természetesen a banda is meg lett hívva, teljes létszámában. És titkon azért reménykedsz, hogy neked is lesz egy minikoncert. Bár nem is tudod, mennyire esne jól, ha az újdonsült férjed otthagyna a parketten, és inkább énekelne. De biztos vagy benne, hogy mindent megoldanak. Ma pont beszélsz anyáddal is, mert mindent egyeztetni kell. Bár leginkább csak szinkronban rábólintotok mindenre Dave-vel.
Aztán elérkezik a péntek reggel. Már mindent becsomagoltatok. Korán keltek, mert el kell indulni Miamiba. Még legszívesebben mindenki aludna, sőt Rosie úgy dönt, ő pizsamában utazik, és a papa az ölében vigye ki a kocsihoz. Most még ebbe is belemegy. Csak minden rendben legyen. Tele van az autó a cuccaitokkal. Kissé izgulva beültök, és kezdetét veszi az utazás. Anyád persze már hajnalban felkelt, hogy méltón fogadhasson benneteket.
Szíved újra meg újra a torkodban dobog, ahogy az ablakon kibámulva időnként rájössz, hogy mit is fogtok holnap csinálni! Holnap ilyenkor már Dave felesége leszel!!! Megint mélyeket lélegzel és iszol egy korty ásványvizet.
- Minden rendben, drágám? - kérdezi Dave aggódó csillogással a szemében míg Rosie a hátsó ülésen elfeküdve alszik kedvenc plédjét magára húzva.
Te csak mereven bólintani tudsz, miközben próbálsz megnyugodni. Ez a procedúra még jó párszor megismétlődik, míg elértek Miamiba. Szerencsére nincs őrjítő hőség, amit kimondottan utálsz, de ahogy kiszállsz a kocsiból, máris látod, hogy nyílik a bejárati ajtó és anyád röpül felétek. Egy pillanatra azt hiszed, hogy agyon fog szorongatni, de aztán lelassít előttetek és finoman ölel át.
- Jaj kis szíveim, azt hittem, már ide se értek! Minden el van rendezve, az utolsó simításokat végzik már csak - int a hátsó udvar felé, ahol a part közelében már áll a sátor és sok pincér tevékenykedik terítve vagy a virágokat rendezgetve. Észre sem veszed, hogy milyen erősen szorítod Dave kezét, csak mikor halkan felnyög a fájdalomtól.
- Jaj, bocsi - lélegzel újra mélyeket jobbodat a hasadra csúsztatva.
- Ne idegeskedj, édes, minden rendben lesz. Tudod, hogy nem tesz jót a picinek.
- Jól van, nem tehetek róla. Tudom, hogy neked ez a szituáció nem olyan új, de én először fogok férjhez menni! - durcáskodsz egy újabb hangulatváltozásnak kitéve vőlegényedet.
- Tudom, drágám, és mindenben segítek is - mosolyog.
- Te csak ne vigyorogj! - csattansz fel kiengedve a stresszt - Le kell fürdenem, mert mindjárt megőrülök! - és elindulsz befelé.
- Máris segítek, szívem - mondja komolyan Dave.
- Nem, ne segíts. Már eleget segítettél... mindent a nyakamba sózni - durrogod felfelé a lépcsőn. Anyád tanácstalanul néz párodra, de ő csak nevet, és próbálja nyugtatgatni.
- Nyugalom, nem lesz semmi probléma. Csak a hangulatváltozások... - mondja mosolyogva.
- Ahh... - bólint anyád, de nem lett nyugodtabb, így mielőtt még ő is teljesen felidegesítené magát, hátramegy, és dirigál egy sort a személyzetnek. Dave felmegy utánad az emeletre, és beles a fürdőbe.
- Bejöhetek, édes? - kérdezi óvatosan, mert nem tudja, mire számíthat.
- Persze... és bocsi... már lehiggadtam. Csak hosszú volt az út, és a ceremónia, meg a baba...
- Rendben. Dühöngj, ha arra van szükséged - vigyorodik el végre.
A nap hátralévő része viszonylagos nyugalomban telik el. Anyád dirigál, rendezget és rendelkezik. Te pihengetsz a pamlagon, és néha kinézel, hogy minden rendben van-e még. Dave pedig az apáddal folytat megbeszéléseket. Inkább nem folysz bele, úgysem érdekel most igazán. Rosie pedig hol itt van, hol ott van. Néha segít a "nagyinak", néha az apját nyúzza, hogy menjenek le a partra. Aztán kutyázik egyet, amitől nyakig koszos lesz. Majd melléd veti magát, és együtt tévéztek a vacsoráig.
A vacsorán alig eszel valamit, hisz a gyomrod körülbelül egy dió méretével vetekedik, de azért Rosie-t kellőképpen megtömitek mindenféle finomsággal. Majd miután Dave lefekteti, a szüleiddel való beszélgetést is felfüggeszted és felmentek lefeküdni. Igaz, hogy még csak fél kilenc körül jár az idő, de a holnapi nap húzós lesz.
Nem hiszel magadnak se, de az idegeskedés teljesen lefáraszt - pont ettől féltél - éppen ezért ódzkodtál a terhesség alatti esküvőtől. Dave legnagyobb megdöbbenésére leállítod a közeledését fáradtságra hivatkozva, s inkább hátat fordítva felveszed a kiskifli alakot várva, hogy köréd kanyarodjon. Ezt magában dohogva meg is teszi.
Reggel megint anyád kiabálása ébreszt... pont, mint legutóbb. Nyúzottan kikászálódsz az ágyból, és már éppen elkezdenél káromkodni amiatt, hogy sosem hagynak itthon aludni, amikor eszedbe jut, miért is vagytok most itt.
- Dave!!! Ééébredj!! - visítod, és elkezdesz ugrálni az ágyon, de úgy, hogy majdnem leszakad.
- Mi van, mi van, mi van??? – nyitja ki a szemét, és már nyúl is a telefonért, hogy segítséget hívjon... vagy mit. - Mi a baj? Kit hívjak? Jön a baba?
- Szívem, ott még nem tartunk!! - neveted ki, és ugrálsz tovább.
- Akkor meg mi ütött beléd?!?! Úgy ugrálsz, mint aki megőrült... - néz rád, immár nyitott szemmel, és teljesen le van döbbenve.
- Jaaaaj, édeees!! Milyen nap van ma??
- Szombat... ha jól tudom... - tetteti a hülyét, mert végre már neki is leesett, hogy mi a fene van.
- Te tényleg nem tudod, mire gondolok?!? - állsz meg döbbenten, és térdre rogysz színpadiasan, majd tenyereidbe temeted arcod.
- Hát de... hétvége van, és pihenünk, és anyád főz, és rikácsol, és... - hirtelen átölel, majd elkezd csiklandozni. - Te buta!! Hát hogyne tudnám, milyen nap van maaa!!! - erre gyorsan felpattan, és elkezd ugrálni az ágyon - Hááát az esssküvőőőőnk!!!! - ordít torka szakadtából. Aztán te is csatlakozol, és együtt ugráltok és kiabáltok. Persze anyád csak annyit hall, hogy valamit ordítoztok az esküvőről, és azonnal feltrappol, majd beront.
- Mi van? Mi a baj? Gond van az esküvővel....? - aztán belefagy a szó, amikor megpillant benneteket az ágyon ugrálva, és röhögve. Ránéztek, majd gurultok a nevetéstől, mikor végre leálltok.
- Nem, anya, nincs baj. Csak eszünkbe jutott, miért vagyunk itt - liheged kimerülve.
- Nah, akkor öltözzetek és nyomás lefelé! Még sok a dolgunk! - azzal sarkon fordul, és lecaplat. Ti is gyorsan felöltöztök, és utánamentek. A konyhában reggeli vár, de éppen csak néhány falat, hogy legyen erőtök. Ugyanis az esküvői ebédre éhesnek kell lennetek.
- Na jó édes. Innentől fogva nem láthatsz pár órán keresztül - jelented be mikor már Bela-ék is megérkeznek, hogy segítsen neked anyukáddal együtt készülődni.
- Mi van? Miért? Miért? - méltatlankodik.
- Hát mert készülődnünk kell, természetesen! - jelenti be Rosie és úgy néz az apjára, mintha bolond lenne.
- Ne már! Mit kell annyit készülődni? - méltatlankodik tovább.
- Mit, mit? Hát tökéletesnek kell lennie mindennek! - torkolja le most Bela te meg egyetértően bólogatsz.
- Ezt sosem fogom megérteni a n...
- Ki ne mondd! - fenyegeted meg az ujjaddal, majd elkezded finoman kifele taszigálni az udvar felé - Inkább segíts apámnak és fogadd a szállingózó vendégeket. Anyukád meg a testvéreid is hamarosan itt lesznek. Foglalkozz velük. Neked könnyű szívem, te csak lezuhanyozol, megborotválkozol, megfésülködsz és belebújsz a lélegzetelállító fekete öltönyeid egyikébe és kész is vagy! - bökdösöd az ujjaddal mellkasát.
- Jézus, ennyi mindent kell csinálnom? - panaszkodik.
- David, még egy szó és lefújom az esküvőt! - méltatlankodsz felfújva magadat, mire nevetve tiltakozik.
- Jól van, de legalább egy csókot adj, hogy kibírjam, amíg újra láthatlak!
- Na jól van, az még belefér az időnkbe - sóhajtasz, majd hagyod, hogy mosolyogva a karjaiba zárjon és hosszasan csókoljon.
- Na jól van gyerekek, most már elég lesz! - avatkozik közbe anyád az órájára pillantva. - Bela és Rosie már fent vannak, készülődnek. Lilith szívem, ereszd már el a vőlegényed, különben nem lesz mindenre időnk. A fodrász és a sminkes egy órán belül itt van, addigra rendbe kell szedned magad. Bela fog segíteni neked, én kint leszek a fiúkkal és felügyelem Nancyvel a szervezést - fontoskodik az óráját kocogtatva, mire kelletlenül kibontakozol Dave jó illatú öleléséből, de mikor anyád elfordul, egy gyors csókot még lopsz tőle.
- Aztán viselkedj! - figyelmezteted - Semmi flörtölés a vendégekkel!
- Értettem főnök! - biccent, majd nézed, ahogy kicammog apádhoz. Felrohansz a lépcsőn, és Bela betuszkol a fürdőbe azonnal. Mindenek tökéletesnek kell lennie. Letusolsz... hideg és meleg... és hideg vízzel. Aztán elégedetten veszed észre, hogy kissé lehiggadtál. Most már olyan tiszta vagy, mint a patyolat. Kitámolyogsz a fürdőből, és a ruhád már vállfán lóg felakasztva. Megbabonázva nézed, és tudod, és érzed, ez a tökéletes ruha, és kint vár a tökéletes férfi. És ráadásul el is akar venni! Elkezdesz nevetni, és ezt már végképp nem tudják hova tenni a többiek.
- Semmi bajom, csak gondolkozok - nyugtatod őket.
- Nah, hát már csak ez kellett nekünk. Éppen elég nagy baj, ha te gondolkozni kezdesz... - ráncolja a homlokát nevetve Bela, és Rosie is csatlakozik hozzá.
- Eeej, de szépen összefogtatok ellenem - fenyegeted őket az ujjaddal.
- Na nyomás, vedd a ruhád drágám, ugyanis 40 percet töltöttél el a tisztálkodással, és negyed óra múlva itt a szépészeti hadsereg!! - noszogat barátnőd. Majd leakasztja a ruhádat, és eléd viszi. Finoman megfogdosod, megsimogatod, és mosolyogva nézed. - Azt tudod ám, hogy fel kell venned, nem pedig vinned az oltárig?? - kérdezi nevetve. Leveszed a köntösödet, és óvatosan belebújsz a ruhádba. A varrónő a szépészekkel érkezik, ha esetleg igaztani kell. Egyenlőre nem érzed szükségét, mert kényelmes... és egyébként is tegnap engedte ki.
Egy órán keresztül készítenek elő a nagy eseményre. Vékony rasztáid laza kontyba tűzve simulnak egymáshoz, de néhány tincs szabadon játszik a nyakadban. A sminkedben a ruhádhoz illő krémszín dominál, és aprócska strasszok csillognak a két szemed sarkában, mint egy-egy drágakő. A varrónő még egy utolsó pillantást vet a ruhádra, és készen is állsz. Nagyot sóhajtva körülnézel. Mindenki gyönyörű. Rosie egy halvány rózsaszín, selyem, apró uszályos ruhácskában feszít, aminek nincsen vállpántja, hanem nyakba kell akasztani. Nagyon büszke magára, és nagylánynak érzi magát benne. Bela pedig egy mélybordó selyemruhát választott. Kissé ejtett a válla, és mell alatt szabott egy masnival, onnan pedig loknikban hullik alá. Hirtelen örömkönnyek gyűlnek a szemedbe, ahogy végignézel magatokon.
- A sminked, Lilith! - ugrik oda a kozmetikus.
- Nyugi, nem bőgöm el magam! - nevetsz, és igyekszel megnyugtatni mindenkit. Magadat is. - Azt hiszem itt az idő - állsz fel szinte királynői tartással.
- Ahhh, igen... mennünk kell - sóhajtja Bela - Elkel a mi kislányunk - grimaszol, csakhogy oldja a hangulatot, ami kezdett egyre komolyabb lenni. És minthogy ez egy vidám nap, és nem is illene hozzád egy komoly esküvő... nos tennie kellett ellene. És ez a kijelentés az arccal meg is tette a hatását. Mindenki nevet egy jót, és felsorakoztok az ajtóban.
Már a vendégek is a helyükön ülnek, mint ahogy Dave is a fehér rózsákból és liliomokból szőtt ízléses boltív alatt toporog az anyakönyvvezető elnéző mosolyával és a tanúitokkal együtt. A te oldaladon Bela-val, a másikon pedig Christiannal. Te már látod őket, de ők téged még nem, ahogy apukádba karolsz.
- Gyönyörű vagy kislányom! - puszilja meg az arcodat.
- Köszönöm apa. Nagyon boldognak érzem magam.
- Nem is adnálak oda neki, ha nem tenne boldoggá - mosolyog rád egy kicsit elérzékenyülve, mire megsimogatod az arcát, ő meg megpaskolja belé karoló kezedet.
- Nagyon boldogok leszünk apa. Ő az igazi - jelented ki határozottan, mire bólint.
- És nem sokára végre unokázhatunk is anyáddal! Nem is tudod milyen régóta vár már erre.
Erre csak elmosolyodsz és egy óvatos puszit nyomsz az arcára.
Eközben Dave fején egyre több gondolat fut át. "Mi van, ha meggondolja magát és elszökik? Mi van, ha nemet mond? Mi van ha... Jól van, állítsd már le magad! Szeret téged, Mindjárt megjelenik, elmondjátok az esküt és a feleséged lesz... az én kis feleségem lesz...." - mosolyodik el álmodozva, s csak akkor tér újra magához, mikor megszólal a zene.
És te kilépsz a terasz takarásából. Apáddal az oldaladon, lassan lépkedsz a széksorok között. A szád a füledig ér. Ez életed egyik legboldogabb napja. Lassan járatod a tekinteted a sorok között, és némán üdvözölsz mindenkit egy-egy vidám pillantással. Apád rettentően büszke. Kihúzza magát, és úgy lépdel melletted, mintha a saját esküvőjére menne. Dave hiába keresi tekinteted, nem nézel rá.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés