Dave kicsit késve ért be a stadionba, ahol aznap este fel kell lépniük. Tudta, hogy Kessler meg fogja ölni emiatt, de nem érdekelte. Tegnap este régi sebeket téptek fel Martinnal és ki tudja, hogy tudatán kívül milyen fájdalmat okozott neki? Hiba volt megvádolnia. Miért nem tudta tartani a száját? Nem akart fájdalmat okozni a szőke férfinak, akinek egyébként is annyit kellett kiállnia miatta... annyit kellett kiállniuk önmaguk miatt... az érzelmeik miatt... Nem akarta kimondani azokat a szavakat, de emlékezett még arra a fájdalomra, ami kínozta, minden nappal egyre jobban és végül a halálba kergette. Látni akarta Martot a koncert előtt, látnia kellett! És beszélni is akart vele, hisz ismerte már jól őt... tudta, hogy elég egyetlen mondat tőle és Martin kínozni kezdi magát. Beérvén a szűk folyosókra elsietett Andy, Christian és Peter hármasa mellett, majd kopogtatott azon az ajtón, amire Martin neve volt kiírva.
- Igen? - hallatszott odabentről a férfi tompa hangja. Épp a csillámport applikálta fel magára.
Dave benyitott.
- Szia - sétált Martin mellé.
- Szia - nyúlt csillogó mellényéért - Mi járatban? Csak nem John küldött, hogy siessünk?
- Nem. Beszélni akartam veled, mielőtt kilépünk a színpadra. Tudom, hogy tegnap este megbántottalak. Kérlek, ne haragudj rám. Tényleg nem lett volna szabad azt mondanom, hogy a te hibád, mert nem az - nézett a férfire.
- Oh... Értem - nézett rá zavartan, majd mellénye gombjaira koncentrált.
- Segítsek? - mosolyodott el.
- Ha akarsz... Bár még a végén árulkodóan csillogni fogsz.
- Engem az sem érdekel - rántotta magához, hogy szinte fuldoklóként kapjon az imádott száj után. Őt is felzaklatták az emlékek, még ha ezt nem is mutatta.
Mart készségesen viszonozta a kapott csókokat, pár pillanatra teljesen beleolvadva azokba, elfeledve, hogy azon agyaljon, hogy Dave-be mi üthetett. Mondjuk volt fogalma róla, biztosan őt is felkavarták az emlékek. Csillámos kezei közé fogta Dave arcát és nagyon kellett figyelnie rá, hogy ne kalandozzanak el lefelé a kezei, nehogy egyértelmű helyekre kerüljön a porból.
Dave reszketegen felsóhajtott és lehunyta a szemeit - Kívánlak - súgta halkan.
- Én is téged... - súgta vissza az énekes szájába, szinte beleszédülve a sötét tekintetbe - De erre most nincs időnk, vár a színpad.
Dave csak felnyögött ezt hallva. Egyáltalán nem akart kimenni arra a színpadra és énekelni. Nem érzett magában elég erőt hozzá, mintha az évek alatt elfáradt volna, és ez most hirtelen mind rázuhanna. Csak Martinnal akart maradni és szeretni őt, sokáig és finoman és nem érdekelné a múlt, sem a jövő, semmi.
- Hé, édes, ne legyél ilyen letört! - cirógatta meg az arcát, majd egy újabb mélyreható csókot adott neki, megpróbálva egy kis energiát átadni az énekesnek.
Miután elváltak Dave halványan elmosolyodott - Megyek, átöltözöm - majd el is lépett társától és kilépett az ajtón.
Dave gyorsan belebújt a fellépő ruhájába és kimentek a színpadra. A közönség megőrült értük már csak azért is, hogy megjelentek. Rutinból lement a koncert, lelkesen hergelte a tömeget, pörgött, táncolt és végül ismét nehezen szakadt el a közönségétől. Ritkán fordult elő, hogy nem akart oda kiállni és énekelni, de amikor kint volt, mintha visszatért volna belé az élet, a közönség szeretete feltöltötte arra a 2 órára, amíg nekik énekelt. Imádta őket. A végén nagyon nehezen engedték el őket, de menni kellett, egy gyors zuhany és átöltözés után ismét a hotelban voltak. Bár a többiek hívták, Dave mégis elhárította, hogy a bárrész felé vegye az irányt velük és inkább visszavonult a szobájába.
Martin nem bírta tovább a bájcsevejt odalent. Elnézést kérve sietősen indult meg felfelé. Fél embernek érezte magát, ha Dave nem volt velük. Érezte a tomboló feszültséget a testében, ami csak növekedett, miközben kapott egy újabb telefont otthonról. Gyorsan lerendezte, mert már nem bírta tovább. Nem érdekelte, hogy Dave hogyan fog reagálni, vagy hogy alszik-e már, egyszerűen szüksége volt rá! Az ajtó halkan engedett utat neki, nem volt bezárva, de ő ráfordította a kulcsot maga után. Nem kockáztathatott.
Dave felnézett és nem szólt semmit. Ki tudta olvasni a zöld szemekből a kristálytiszta vágyat.
Mart sem fecsérelte az időt beszélgetésre, egyenest az ágyhoz sietett, mintha csak attól tartana, hogy az énekes egyszer csak eltűnik. Ugyanúgy ült a férfi ölébe, mint pár éjszakával korábban, de ezúttal hiányzott belőle a gyengédség, ahogy a nyers ösztönök feltörtek benne, s egy lökéssel az ágynak szegezte Dave-et, vadul és mohón kapva a telt ajkak után.
Dave nem kevesebb hévvel viszonozta a kapottakat, hosszú karjait azonmód Martin köré fonva, csakhogy érezhesse, hogy tényleg ott van vele. Nem bírt betelni a bőre melegével, az illatával, az ízével, az érintéseivel... 21 év alatt nem változott annak a vágynak a heve, amit társa iránt érzett.
A szőkeség szinte másodpercek alatt lerángatta Dave-ről a sötét pólót. A meztelen bőrét akarta érezni. Dave felnyögött, amikor megérezte Mart érintését a csupasz bőrén. Érezte, hogy a nadrágja már ettől fájdalmasan szorítja. Társa erre nem tudta megállni, hogy ne szorítsa oda saját forró ágyékát a másikéhoz, szinte felmordulva a csodás érzéstől.
- Az enyém leszel... - jelentette ki a vágytól szokatlanul mély hangon.
- Már neked adtam magam... - sóhajtotta az érzéstől, ahogy megérezte szőke társát.
- De újra akarlak... testestül-lelkestül... - súgta, miközben egyik kezével végigsimított Dave hosszán a nadrágon keresztül.
- Akkor mit jár a szád?! Csináld! - kiáltott fel öblös hangját a kínzott.
Martin elmosolyodott Dave türelmetlenségén. Ha olyan állapotban lett volna, könnyűszerrel megkínozhatta volna egy kicsit. Tudta, hogy milyen türelmetlen tud lenni, de most képtelen lett volna lassan és finoman csinálni. A sürgetés sokkal erősebb volt. Felülve Dave combjain gyorsan ki is csatolta az övet, majd egyik keze rögtön el is merült az alsónadrág alatt, hogy felszínre hozhassa a már most dagadozó tagot. Határozottan szorított rá. Dave-nek ettől fel kellett nyögnie, de erőt vett magán és felemelte a fejét. Imádta nézni Martint miközben őt kínozza. Társa agyát teljesen elöntötte a vágy, így hamar lejjebb is csúszott, hogy ajkai közé vegye az énekest. Imádta az érzést, ahogy merevsége kitölti a száját! Dave ismét felnyögött, de le nem vette volna a szemét szeretőjéről. Nem bírta megállni és finoman a szőke tincsekbe túrt, mint mindig ilyen helyzetekben.
- Annyira finom vagy! - szakadt el tőle egy pillanatra, majd lehunyt szemmel nyelvével végigkövetett egy eret a kezei között tartott büszkeségen.
Dave csak lehajolt hozzá és mélyrehatóan megcsókolta, majd miután elszakadt tőle csillogó tekintettel nézett le rá, és hagyta, hogy Mart visszahajoljon hozzá.
Miközben Dave-en dolgozott, Mart fél kézzel kioldotta már fájdalmasan szűk nadrágját, s megkönnyebbülten felsóhajtott, mikor megszűnt a szorítás ágyékánál. A következő pillanatban már rángatta is le Dave-ről a nadrágot az alsóval együtt.
- Hogy akarod? - tudakolta.
- A magamévá akarlak tenni - súgta Dave - Meghalok, ha nem!
- Akkor tedd azt! - engedte át az irányítást az énekesnek
Dave odahajolt a szőkéhez és ismét megcsókolta.
- Annyira szeretlek... - kezdte suttogni, miközben egyik keze lassan megindult lefelé Mart testén - Te vagy a legjobb dolog az életemben... Megőrülök érted! - nézett a férfire szinte fekete szemekkel, miközben hosszú ujjai elérték céljukat és lassan a méretes tag köré fonódtak, majd izgatni is kezdték azt.
Szeretője beleremegett mind a szavaiba, mind pedig az érzésbe, ahogy a csodálatos ujjakat megérezhette maga körül. - Dave! - nyögött a plafon felé elhalón.
Dave azonban nem kegyelmezett neki, az ölébe hajolva vette szájába az imádott tagot, csakhogy finom munkájával kergesse az őrületbe a gazdáját. Martin fájdalmasan markolt bele Dave hajába. Azt hitte, menten felrobban. Olyan nagyon vágyott már rá!
Dave kitartóan végezte a munkáját, mígnem társa már fájdalmasan nem feszült. Akkor felegyenesedett és beleharapott a nyakába, majd az éles fájdalom ellentéteként édes csókot adott az ajkaira, miközben eldöntötte és megfordulásra késztette Martot, aki engedelmesen hagyta magát, s az éjjeliszekrényről elvett testápolót hátradobta Dave lába mellé. A vágytól, hogy végre magában érezhesse az énekest, szinte forrt a vére.
Dave pattintott, nyomott és kent, majd megragadván tagját irányba helyezte és egyre beljebb kezdett nyomakodni. Martin összeszorítva szemeit öblös hangon felnyögött a fájdalom és a kéj édes kettősétől, miközben igyekezte a lehető leginkább ellazítani magát. Dave hamarosan rátalált a mindkettejük számára élvezetes ritmusra, hisz volt már gyakorlata benne. Karjait oldalt megtámasztva simult Martin hátára és nyögött a fülébe, minden egyes lökésénél. A szőkeséget kirázta a hideg, ahogy Dave lehelete a tincseit és felhevült bőrét érte. Hangosan nyögött, ahogy egyre mélyebben érezte magában az imádott férfit.
- Ez az... Még! - lehelte megremegő ajakkal s lehunyt szemekkel.
Dave eleget is tett a kérésnek és a fokozódó élvezetek hatására egyre hangosabban nyögött és Mart fülcimpáját harapdálta. Tenyeréről az alkarjaira támaszkodott, ezzel még könnyebb behatolást biztosítva szerelmének, míg egyik kezével keményen megmarkolta magát. A kettős élvezettől a párnába nyögött. Dave ki is használta a jobb pozíciót és kontrolját vesztve kapcsolt gyorsabb iramra, ahogy már-már állatiasan szerette az alatta fekvőt.
A szőkeség érezte, hogy teste már izzadtságban úszik, de nem érdekelte. Egyedül Dave érintéseire, hangjára és lökéseire, valamint saját élvezetére koncentrált, mely rohamos léptekkel közeledett. Egy igazán mély csípőmozdulat után pedig nem volt más választása, mint hogy hangosan felkiáltson egész testében megremegve, érezve a kezét elöntő forróságot.
Dave pár percig még mozgott benne, majd ő is átlépte saját élvezetének határait, és ennek hangosan adott hangot. Miután teste felengedett, finoman kicsúszott tárásból és mellé rogyott. Izzadt mellkasa szaporán járt fel és le, ahogy próbálta csillapítani légszomját. Martin hasonlóan próbált elegendő levegőt juttatni tüdejébe, noha még nem talált vissza az élvezet ösvényén a valóságba. Ahogy a hasán feküdt lehunyt szemmel, csak arra volt ereje, hogy Dave kezébe csúsztassa sajátját.
Dave elmosolyodott és finoman rászorított az övébe csúsztatott kézre, majd átkarolta Martot és magához vonta - Veled akarok maradni örökre - súgta.
- Én is... - súgta rekedten, még mindig lehunyt szemmel, hogy a férfi ne láthassa a tekintetében fellobbanó kicsit rossz érzést, ahogy arra gondolt, hogy ez jó eséllyel nem tarthat örökké.
Dave mosolyogva fordult társa felé és simított végig ujjaival arcának vonalán, miközben kedvtelve nézte őt.
- Nagyon szeretlek... - nyögte ki Mart végre az énekes szemébe nézve.
- Én is téged - cirógatta meg Martin arcát ismét, miközben a szemeibe mélyedt a tekintete.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés