Dave a közös pihenőhelységben ült, immár a mellényében és fekete nadrágjában egy fotelban. Az öltönye a karfán hevert, ahogy óvatosan letette oda, mintha csak törékeny élőlény lenne. A színpadon mindig a tökéletességre törekedett. Kicsit talán zavartan bambult maga elé, ahogy pörgette magában a reggeli beszélgetést. A szorongása ugyan nem múlt el, de tudta, hogy Martin szorosan mögötte áll és történjen bármi, végig fogják csinálni. Élni akart és alkotni.
Mikor Martin halkan belépett a szobába, egy pár pillanatra megállt az ajtóban és egy kis mosollyal csak figyelte a gondolataiba mélyedt énekest. Nyugodtabbnak tűnt a szokásos enyhe lámpaláz mellett. Tudta, hogy most is remek showt fognak csinálni. Remélte, hogy a koncertek feldobják az énekes hangulatát, hisz tudta, hogy imádja a közönségét és a zenét. Ezért élt.
Körbenézett a szobában. Senki más nem volt ott rajtuk kívül még. Az egyedüli Christian is az imént sietett ki telefonját a füléhez szorítva. Így Martin halk járásával Dave fotelja mögé sétált és a vállára tette a kezét.
- Készen állsz?
Dave felnézett a felette állóra és elmosolyodott.
- Igen.
- Remek show lesz - viszonozta a mosolyt megcirógatva kézfejével Dave arcát, majd mindkét kezét a vállára helyezte és finoman nyomkodni kezdte. Érezte, hogy a felszín alatt milyen feszült.
Dave szemeit lehunyva élvezte a kapottakat, majd finoman megfogta és magához húzta az egyik kart, csakhogy egy finom puszit nyomhasson az alkar bőrére.
Mart röviden felnevetett, majd elhúzva a karját megpróbálta letörölni az énekes arcára ragadt csillámokat.
- Vigyázz Dave, még találgatni kezdik, hogy miért csillogsz! - nézett mélyen a szemceruzával kihangsúlyozott gyönyörű szemekbe.
- Max, bekenem magamat is. Nagyon tetszel így, te ezüst angyal - nevetett fel.
Mart mosolya szélesebbre váltott, majd végigmérte szerelmét - Az érzés kölcsönös, kis bestiám... - válaszolta, s tudta, hogy a vágy is megcsillan a szemeiben.
Dave számára ez veszélyes inger volt. Hátraejtette a fejét a fotelre, felnyúlt és belemarkolt Martin mellényébe, aminél fogva lehúzta őt magához, hogy megcsókolhassa.
A szőkeség ellenkezés nélkül hajolt le a fejtámlán megtámaszkodva, s viszonozta az éhes csókot. Dave halkan felnyögött és egyik kezének ujjai eltűntek a szőke göndör tincsekben, majd beléjük is markoltak, ahogy Dave többet követelt.
- Még öt perc és színpad! Megyek, megkeresem azt a két jómadarat! - hallotta Martin hirtelen a folyosóról Andy hangját, mire vonakodva ugyan, de elszakította a száját az énekesétől. Egy kis mosoly kúszott az arcára a gondolattól, hogy még jó, hogy mostanában már nem rúzsozza magát. Azt nehezen magyarázták volna ki. Így hüvelykujját csak végigfuttatta Dave kicsit kipirosodott alsóajkán, majd gyorsan felegyenesedett és a mellettük lévő asztalhoz lépett, hogy kibontson egy ásványvizet.
Dave remegve fújta ki levegőt, mielőtt Fletch belépett volna és még engedélyezett magának Martin felé egy elvarázsolt pillantást.
- Nahát, itt vagytok? Gyertek, kezdünk - biccentett mosolyogva a fejével a színpad felé.
- Megyünk - mondta Mart nyugodt hangon. Andy csak biccentett és eltűnt az ajtóban. Mart is elindult kifelé egy kis mosollyal a szája szegletében.
Dave azonban felpattant, egyetlen lépéssel mögötte termett és durván elkapta az alkarját, magához rántotta, hogy Mart szorosan simult Dave mellkasának. A férfi a füléhez hajolt és forró leheletével belesúgta - Ma este kegyetlenül megháglak.
- Vagy inkább én téged! - jött rögtön a válasz félig nyögés, félig sóhaj formájában.
Dave csak elmosolyodott és Mart fülébe harapott finoman, majd elengedte a férfit, hogy kilépjen a színpadra.
Szőke társa még mindig egy kicsit sötéten mosolyogva foglalta el a helyét, és már el is kezdődött a második felvonás a Medison Square Gardenben. Ezúttal azonban sokkal jobb hangulata volt, mint előző este, mikor ugyanezeken a deszkákon állt. Dave is pörgött. Elfeledte minden gondját, önfeledten hergelte a tömeget, riszálta a csípőjét, énekelt, mozgott, táncolt. Kis játéka azonban nemcsak a közönségnek szólt. És Martin ezzel teljesen tisztában volt, s nem is hagyta hidegen a mód, ahogy Dave produkálta magát. Újra és újra azon kapta magát, hogy tekintetével követi a mozdulatait, s mikor olykor-olykor közelebb jött hozzá, vagy belenyögött a mikrofonba, libabőrös lett és hevesebben kezdett dobogni a szíve. Érezte Dave energiáját, mely őt is feltöltötte. A közönség egy emberként üvöltött és énekelt, ahogy csak tudott, de Martin szinte nem is látta őket. Mikor végül kis lazításként elérkezett az ő blokkja, a színpad közepére sétált a mikrofonnal, s elkezdte első szólóját, melyet a közönség ovációjától kísérve hamarosan követett az "A question of lust". Szívét-lelkét beleadta a számba, amit nem is annyira a közönségnek énekelt, hanem egyetlen embernek, akiről tudta, hogy a színpad mögött vár a sorára egy fekete törölközővel a vállán. Talán még énekli is a jól ismert sorokat.
Dave valóban ott állt a színpad rejtekében a sötétbe húzódva, mintha csak rejtőzködő éji vad lenne. Csendben hallgatta Martint és úgy érezte, mintha a szőke férfi a hangjával képes lenne kitépni a szívét. Annyira gyönyörűnek és igaznak érezte ezt a számot... Egyszerre markolt bele a fájdalom és a leírhatatlan szépség érzése, ahogy Mart kieresztette gyönyörűen csengő hangját, hogy szinte a csillagokat is leénekelje az égről. Akkor és ott Dave elhitte, hogy a férfi képes lenne az ezüstösen csillogó égi tüneményeket lehozni az ég fekete bársonyáról, ahol úgy ragyogtak, mint megannyi szerteszórt gyémánt, senki tulajdonaként, hidegen hirdetve öröknek tűnő szépségüket a világnak.
Martin keveset mozgott a szám alatt, inkább teljes beleéléssel énekelt, hogy a legtökéletesebben adhassa elő azt. Lehunyt szemmel állt ott és úgy érezte, hogy szárnyal, hogy a szíve legmélyéről énekel. Lepillantva az első sorokba nem egy könnyes és átszellemült arcot látott, amitől egy kis mosoly futott át az arcán, majd újra elmerült saját világában. A szám végeztével egy "köszönöm" után hatalmas ovációt kapott hű rajongóiktól, ami melengette a szívét, ahogy elindult a színpad széle felé, hogy felvegye már odakészített gitárját. Dave előtűnt a sötétből, olyan puhán, mintha csak abból született volna. Martin felé indult meg. Szüksége volt rá. Odalépett mellé és a sötétséget kihasználva, finoman a kezei közé fogta az arcát, majd az ajkaihoz hajolt, hogy finom csókot leheljen rájuk.
Az egész nem tartott tovább pár másodpercnél, így Martinnak meglepődni sem volt túl sok ideje, Dave már úton is volt a mikrofonja felé. Látta, hogy egyszer még visszapillant, miközben ő elvarázsolva felvette a gitárját, hogy visszamenjen ő is a helyére. Most egyszerűen nem tudott neheztelni Dave-re emiatt a gesztus miatt. Pedig ennél egyértelműbb dolgot már nem is csinálhatott volna. Ha szerencséjük volt, nem sokan látták. De ez most nem is érdekelte. A fellegekben járt.
Dave rutinszerűen levezette a koncertet, panasz nem lehetett rájuk. Azonban képtelen volt kiverni azt a pár percet, amikor Martin kint volt a színpadon és énekelt. Elvarázsolva ment az öltözőjébe és tussolt le.
Körülbelül két óra múlva Mart már nem bírta tovább. Úgy érezte, elsorvad, ha nem érhet az énekeshez, ha nem lehet az övé rögtön. Akarta őt. Kopogott. Dave felállt és ajtót nyitott. Mikor meglátta Martint, úgy nézett rá, mintha a nézés puszta tényével is megérinthetné. Az ajtóban álló nem szólt egy szót sem. Két lépéssel a szobában termett, bevágta maga mögött az ajtót és máris a falhoz szorította az énekest, száját a másikéra tapasztva egy sebző csókra. Dave képtelen lett volna ellenkezni, az elméjét nem tudta rábírni a dominancia gyakorlására. Olyan volt, mint egy behódoló, szelíd kutya. Viszonozta a csókokat és szinte könyörgött még többért. Mart pedig megadta neki, amire vágyott... Szinte lerángatta róla a fehér pólót, hogy körmeivel végigszánthassa a meleg mellkast és hasat. A kínzott felnyögött és megremegett, ahogy méregzöld szemeivel a párjaiba nézett, miközben kezei feljebb tűrték a szürke pólót, csakhogy szomjazó érzékei többhöz juthassanak.
Martin azonban keményen megragadta a csuklóit és a falhoz szorította azokat, mint egy jelezve, hogy tudja hol a helye. Akaratát egy veszedelmesen sötét tekintettel hangsúlyozta. Dave oly heves vadállata, ami képes volt akár félelmetes, borotvaéles karmú, hússzaggató szörnyeteggé fejlődni, most behódolva adta meg magát. A férfi tekintete szinte fájdalmasan fellángolt, amiért Martin megvonja tőle, amit a legjobban akar. Martin azonban nem kegyelmezett. Még nem... Megragadva Dave állát irányította felfelé a fejét, hogy kínzóan lassan végignyalhasson a torkán és az ádámcsutkáján, miközben ujjhegyei körbejárták az egyik mellbimbót. Dave öblös hangján a plafonra nyögött és összeszorította a szemét kínjában. Társa éhesen megnyalta saját száját, figyelve, ahogy Dave torkán kitüremkedik az őrülten lüktető ér. Szinte csalogatta. Úgy vonzotta, mint vasat a mágnes, így hamar oda is hajolt és miután mélyen beszívta a bőre illatát, fogai közé fogott némi bőrt, lassan fokozva harapása erejét. Ujjai pedig morzsolgatni és húzogatni kezdték az apró és kemény mellbimbót. Dave fájdalmasan felmordult, de élvezte a fájdalmat. Szabad kezével ismét a tincsekbe túrt. Mart azonban rosszalló tekintettel elhúzta a fejét. Zöld szemei hidegen és keményen csillantak az engedetlenséget látva. Ezért hátrébb is lépett egy lépést, hogy testük ne érhessen össze, s saját nadrágjának elején simított végig, ahogy sötéten végigmérte szeretőjét. Halkan felnyögött, mikor rámarkolt magára a máris kényelmetlenül feszülő nadrágon keresztül. Dave csalódottan nézte, ahogy a szőke férfi ellép tőle, és keresni kezdte, hogy mivel is nyerhetné el a megbocsájtását.
Martin ajkai félmosolyra húzódtak, ahogy társa kínlódását figyelte. Miután megelégelte a tanácstalan tekintet látványát, jobbjával rászorított Dave vállára és térdre nyomta maga előtt. Mikor tekintetük találkozott, várakozón pillantott le rá. Dave-nek nem kellett több, engedelmesen tette, amit parancsoltak neki. Megbontotta az övet, kigombolta a nadrágot és letolta az alsóval együtt, majd kézbe vette az oly imádott, büszkén meredező tagot, csakhogy hamarosan elnyelhesse. Martin elnyílt szájjal hátracsapta a fejét élvezetében és egy elfojtott nyögés is félig kiszakadt belőle. Gyorsan megszabadult pólójától, majd kedvtelve, félig elnyílt szájjal nézett le az érzékeit egyre inkább felkorbácsoló szeretőjére. Imádta figyelni és érezni, ahogy tagja újra és újra eltűnik a telt ajkak között. Hogy élvezetét tovább fokozza, a tarkójánál szorított rá Dave nyakára, hogy megmutassa neki a ritmust, amire vágyott. Dave-nek nem kellett több, gyorsabb iramra kapcsolt. Érezte, hogy Martin már a torkát érinti, de nem érdekelte, csak szenvedélyesen izgatta őt.
A fölötte álló nyögései megszaporodtak, majd hamarosan nem bírta tovább.
- Elég! - mordult rá és kihúzta csillogó és merev férfiasságát Dave szájából, kicsit meglökve őt hátrafele. - Az ágyra! - vakkantotta.
Azonban Dave nem mozdult rögtön. Engedett saját önző vágyainak, csakhogy egy kicsit tovább nézhessen fel a fölötte uralkodóra.
Látta rajta, hogy a határokat próbálgatja nála, de most nem volt olyan hangulatban, hogy engedjen neki. - Most! - mondta vészjósló hangon.
Dave jobbnak látta engedelmeskedni, így felállt és az ágyhoz sétált, majd elhelyezkedett rajta.
- Vedd le a nadrágod az alsóval együtt! - jött a következő parancs, ahogy az ágy fölött állva figyelte szeretőjét. Kezével húzott is párat magán a látványtól.
Dave ennek is eleget tett. Kérdezett volna, de tudta, hogyha megteszi Martin képes lett volna akár itt hagyni is őt, csakhogy megbüntesse. Társa elmosolyodott engedelmességén, majd előre hajolva először csak végigfuttatta kezeit a meztelen mellkason keresztül le egészen a combokig, a mozdulat megismétlésekor azonban már körmeit is igénybe vette, miközben tekintete Dave merev férfiasságáról az arcára vándorolt. Érezte, ahogy az izmok ugrálnak a bőre alatt. Dave felszisszent az élvezettől és vággyal teli tekintetével könyörgött társának, hogy ne kínozza tovább.
- Négykézlábra! - egyenesedett fel Mart.
Dave remegő tagjaira nehezedett. Komolyan félt, hogy nem fogják elbírni a súlyát.
Mart jólesően belemarkolt a formás hátsóba, majd benedvesítette a megfelelő helyet. De még nem hatolt be. Még azt akarta, hogy Dave egyszerre szenvedjen és élvezze, amit kap tőle. Farkának hegyével ingerelte, miközben fél kézre támaszkodva előrehajolt és minden figyelmeztetés nélkül nagyot harapott a tetovált hátba. Dave felkiáltott fájdalmában, de ordítása kéjes nyögésben végződött, majd felzihált, ahogy vágyai egyre fokozódtak.
Mart egyre lejjebb haladt háta kicsipkézésében, míg nem elért az érzékeny derékhoz. Élvezettel hallgatta Dave kéjes nyögéseit, és már neki is erőteljesen vissza kellett fognia magát. Mikor útja véget ért, hosszan végignyalta Dave gerincét, és a fülébe zihált: - Na, akarod már? - kérdezte, miközben farkával tovább ingerelte.
- Igen! - nyögött fel Dave - Kérlek! Bármit megteszek csak... csak csináld!
Martin elégedetten felmordult, majd végigsimítva a kipirosodott háton felegyenesedett és mögé térdelve elhelyezkedett. Dave már minden porcikájában remegett Martin után, már-már azt hitte, társa csak játszik és sosem fog egyesülni vele. Aztán meglepve kiáltott fel, amikor Mart szó szerint belévágta magát és azonnal állatiasan hágni kezdte. Erre nem volt felkészülve!
A szőke férfi keményen megragadta Dave keskeny csípőjét, hogy ellent tartson kemény lökéseinek és hangosan zihált, s állatiasan felhördült párszor az élvezettől. Dave egyszerre szenvedett és élvezett. A kemény lökések okozta fájdalom kéjjel töltötte el. Társa annak ellenére, hogy figyelt Dave-re is, saját élvezetének hódolt. Érezte, hogy máris rohamos léptekkel közeledik a beteljesülés felé, hisz már a koncert eleje óta erre vágyott. Az egész koncertet előjátékként fogta fel. Lelki szemei előtt felelevenedett, ahogy szeretője rázza magát a színpadon, s ettől megint csak felmordult. Előre hajolt és miközben körözött egyet a csípőjével, megcsókolta Dave vállát.
Dave ismét felnyögött ettől az édes kettőségtől. Többek között ezt is imádta Martinban, hogy hiába visszahúzódó és tartózkodó, azért benne is van elrejtve egy vadállat, ami képes az ő vadja fölé kerekedni. Talán ő az egyetlen, aki képes erre.
- Dave... én mindjárt... - zihálta a férfi izzadt bőrére, majd nem gondolkodva előrenyúlt. A kezében akarta érezni társa izgalmát.
Erre Dave már szinte habzó szájjal ordított fel. Nagyon régóta várta, hogy Mart végre figyelmet szenteljen neki is, úgy érezte, több vér már el se férne fájdalmasan feszülő tagjában.
- Azt akarom, hogy élvezz! Most! - morogta a férfi fülébe egy erélyeset lökve és húzva rajta.
Ezt nem kellett kétszer parancsolnia a barna hajú férfinek, akinek már ennyi is elég volt, hogy hatalmasat élvezzen, nagyokat nyögve. Mart hangosan felnyögött az érzéstől, ahogy szeretője teste hullámozva rángatózik alatta, s a következő mélyreható csípőmozdulatánál hátracsapva fejét ordított fel.
Attól, hogy érezte Martin kitörő élvezetét, Dave-nek ismét fel kellett nyögnie, aztán már csak arra volt képes, hogy remegő karjait ignorálva hallgassa egyenetlen, nehéz légvételeiket és hallgassa szívének vad kalapálását, miközben csendben azon rimánkodott, hogy senki ne járjon a szoba környékén se, mert biztos volt benne, hogy a folyosó végéig el lehetett hallani a kiáltásaikat. Martin reszkető tagjaival lekászálódott Dave-ről és csak arra volt ereje, hogy a hasaló férfi mellé vesse magát a puha párnákra. Mellkasa neki is gyorsan emelkedett és süllyedt, ahogy zihálva kapkodott levegőért. Dave társa felé fordította a fejét, aki olyannyira megkínozta őt. Elmosolyodott és kezét a ziháló mellkasra csúsztatta. Mart halványan elmosolyodott és Dave felé fordította az arcát, megsimogatva a mellkasán nyugvó eres kezet. Szívét melengette még a férfi szeme alatt látható maradék szemfesték is, ami az izzadtságtól elkenődött.
- Remélem senki nem járkált odakint. Nehezen magyaráznánk meg a kiáltásainkat és hörgéseinket - mondta mosolyogva és rekedten Dave.
- Őszintén megvallva nem tud érdekelni - simogatta meg lustán a borostás arcot kézfejével.
Dave közelebb küzdötte magát Martinhoz - Kegyetlenül elbántál velem - mosolygott.
- Panaszkodsz? - simított végig a mellkasán nyugvó alkaron.
- Ugyan, dehogy! - tiltakozott a kérdezett - Nagyon is jó volt - közel hajolt, hogy a nemrég még erős akarattól csillogó szemekbe nézhessen - Te kis domináns dög.
- Szereted, ha ilyen vagyok, vagy nem? - viszonozta a pillantást kielégült tekintetével.
- Mindenféleképpen és módon szeretlek - súgta, majd visszafeküdt szorosan szeretője mellé.
Mart egy kis mosollyal simított végig hüvelykujjával Dave száján, majd megemelte a fejét annyira, hogy egy puha csókot nyomjon rá. Aztán nagyot sóhajtva csak figyelte a csillogó szemű énekest. Ilyenkor szerette a legjobban.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
