A férfi éhes pillantással figyelte, ahogy felülkerekedett zsákmánya incselkedik vele. Mart elégedetten nyújtózott egyet, majd lustán végigsimított saját mellkasán és hasán, egészen az övéig, miközben végig Dave-et figyelte.
- Akarod? - simított végig az övcsatján. Érezte, hogy nadrágja már igencsak szűkössé vált, hisz őt is izgatta ez a kis játék.
- Csináld, vagy... - mondta Dave elmélyült hangján, miközben a karjait feszegette.
- Vagy mi, párducom?
- Fogsz te még a kezeim közé kerülni - ígérte.
- Oh igen, tudom - vigyorodott el - És nem fogok tiltakozni, de most nem te diktálsz... - sétált oda hozzá, s ujjait beakasztva Dave nadrágjának elejébe húzni kezdte maga után - Gyere csak, édes, van itt neked valami, amit úgy hiszem, ideje lenne kezelésbe venned... - mondta vágytól rekedten, s hátrálni kezdett a kanapé háta felé. Dave hagyta, hogy Mart a kanapéhoz húzza, majd várta a további instrukciókat.
A zöld szemek egyre sötétebben csillogtak, ahogy a vágy egy újabb hulláma elöntötte őt, s rekedten ráparancsolt: - Térdre!
Dave elmosolyodott, majd lassan térdre ereszkedett, majd a vádlijaira ült és lentről nézett fel a szőkeség szemébe. Mart egy kis mocskos mosollyal végighúzta ujjbegyét Dave állának vonalán, majd elkezdte kibontani az övét, hogy egy perc múlva már érezhesse is, hogy enyhül a nyomás a nadrágjában. Élvezettel figyelte, ahogy Dave nyel egy nagyot. Le sem tudta volna venni a szemét a finom mozdulatokról, ahogy Mart rétegről rétegre szabadult meg a ruháitól.
A férfi nem siette el a dolgot, de végül ott állt a térdelő Dave előtt meztelenül, még mindig fogva tartva a tekintetét. Mikor biccentett és rászorított saját férfiasságának tövére, csak akkor szólalt meg rekedten: - Gyere!
A férfi halkan felnyögött a hívástól, majd a térdeire emelkedve már-már mohón nyelte el a felkínált testrészt, elégedetten és tompán felnyögve, mikor végre teljesen a szájában tudta azt.
Mart lassan hátraejtette a fejét és félig elnyílt szájjal felnyögött a rég várt élvezettől. Szabad kezének ujjai gyengéden beletúrtak a kipirult énekes sötét tincseibe. Dave finoman ízlelgette Martint, mintha csak a legkedvesebb csemegéjét szopogatná. Tulajdonképpen, ez nem is állt távol a valóságtól. Felpillantott élvezkedő társára, miközben nyelve lassan kényeztette őt, ahogy teljesen kitöltötte a száját.
- Ez az, édes... - sóhajtotta a plafon felé a lassú mozdulatok hatására - Imádom, mikor ezt csinálod... - pillantott le rá elködösült tekintettel. Megőrjítette a látvány, ahogy a hátul összekötözött kezű Dave Gahan előtte térdel, nyelvével játszva kemény férfiassága alsó felén.
Dave egészen a torkáig engedte őt, majd félig lecsúszott róla, csakhogy ismét teljesen elnyelje. Fokozatosan kezdett gyorsítani a tempón, épp csak egy hajszálnyival intenzívebben kínozva a szőkét minden egyes mozdulatával. Hosszan akarta csinálni.
- Istenem... Dave! - nyögött fel, s keze ökölbe szorult a hajában az élvezettől.
A megszólított azonban nem kegyelmezett, folytatta tevékenységét, aminek hatására érezte Martint tovább dagadni a szájában. Ha először csinálta volna ezt, akkor félő lett volna, hogy megfullad. De, nem először csinálta...
- Vá..várj egy kicsit! - nyögte ki nagy nehezen Mart egy újabb bravúros nyelvjáték után, és finoman kihúzta csillogó farkát az énekes szájából, kezével a hajánál fogva le szeretőjét, nehogy utánakapjon. Martin nem volt benne biztos, hogy vissza tudta-e volna fogni magát, ha hagyja, hogy még egyszer olyan mélyre nyelje őt. Zihálva nézett le foglyára.
Dave csillogó ajkakkal nézett vissza kérdőn rá. Martin nem gondolkodott, váratlanul térdre vetette magát Dave előtt és két keze közé fogva kipirult arcát forrón megcsókolta. Társa nem győzte viszonozni a heves csókokat, amiket kapott. A szőkeség el sem szakadva a szájától nyúlt le a térdelő lábai közé és simított végig a jelentős dudoron a szűkössé vált nadrág elején.
Most Dave-en volt a sor, hogy reszketegen felsóhajtson. Nem hagyta hidegen, amit eddig a szőke művelt vele és ennek jelét is adta a teste. Mart ajkai, nyelve és fogai áttértek az énekes nyakára, hogy azt kezdjék kényeztetni, miközben kibontotta Dave övét és a nadrág gombját, majd lassan le is húzta a cipzárt, kiélvezve az erotikus hangot, amit adott. Dave felzihált Martin válla fölött és majd megőrült az érzéstől, ahogy a férfi keze centiről centire haladt egyre beljebb a forróságba, ami a nadrágjában várta őt. Mart hosszan végignyalta Dave nyakának oldalát, miközben kezeivel lejjebb tolta a nadrágot. Elégedetten felmordult, mikor tudatosodott benne, hogy alsónadrág ezúttal sincs. Ugyanabban a pillanatban harapott egy nagyobbat Dave nyakába, mikor kezébe vette őt. Ezzel előcsalt Dave-ből egy artikulátlan felkiáltást, amit a kettős érzet váltott ki belőle és egy vágytól terhes nyögésbe fúlt.
Hogy még inkább fokozza mindkettejük élvezetét, közelebb simult szeretőjéhez, és egy kézbe fogta mindkettejüket, kezével lassan fel-le kezdett járni magukon, miközben beleharapott Dave kulcscsontjába, majd homlokát a vállának támasztva felzihált.
- Mart! - vinnyogott fel Dave, mikor megérezte érzékeny tagján a másikat. Muszáj volt lenéznie és nem csalódott: ennél mocskosabb dolgot is ritkán látott. Nem tudta levenni a tekintetét, ahogy Mart már-már mesterien ingerli egyszerre őt és saját magát.
- Akarod már? - morogta a fülébe összeszedve magát egy kicsit.
- Hogy kérdezhetsz ilyet?! - szűkölte válaszként Dave. Az érzései és a tudat, hogy Martin mit tud és mit művel vele már szinte kínozta.
- Rossz válasz... - harapott rá a fülcimpájára, leheletével is csiklandozva Dave fülét, de a következő pillanatban már el is húzódott és elengedte Dave-et. Kicsit hátrébb mászott, majd fel is állt.
Dave már nagyon magasan szárnyalt.... aztán, úgy zuhant vissza, akár egy kődarab, hogy a földbe csapódva ezer darabra porladjon szét.
- Mart! - kiáltott fel - Miért csináltad ezt?!
A férfi nem válaszolt, csak egy kis gonosz és mocskos mosolyra húzta a száját, ahogy lassan elkezdte megkerülni a tehetetlen férfit, hogy a háló felé vegye az útját. Persze mindez hatalmas erőfeszítésébe és önuralmába került, de ezt igyekezett nem mutatni. Inkább csak sötétre színeződött zöld szemeinek ködös csillogása árulkodott.
- Martin! Most meg hova az istenbe mész?! - kérdezett utána nem kevés hévvel Dave, miközben a köteleit próbálgatta átkozódva. Az nem lehet, hogy szőke társa csak így itt hagyja, visszarángassa a gyönyör kapujából aljas, szemét módon, csakhogy kínozhassa őt, mikor annyi és olyan mocskos élvezeteket adott neki, hogy azt hitte, beleőrül...
- Maradsz!! - dörrent rá, s szemei keményen villantak egy pillanatra, ahogy mint egy kutyának, a kezével is mutatta, hogy hol a helye.
Dave csak nézett Mart után, aki olyan hangsúllyal adta ki neki a parancsot, hogy nem merte megszegni, habár minden idegszála tiltakozott ellene. Egyáltalán, abban sem volt biztos, hogy a szőke férfi visszatér hozzá.
Martin igyekezett nem nagyon rohanni, de a vágy már eléggé elködösítette az agyát. Tudta, hogy mit keres. Dave hálójába érve letérdelt és kihúzott az ágy alól egy sporttáskát... Dave eközben már minden porcikájában remegett. Hímtagja már úgy feszült, hogy szinte fájt és gazdája bármit megadott volna a kielégülésért. Martin - mivel mezítláb volt és a padlószőnyeg elnyelte léptei zaját - hangtalanul tudott lassan visszasétálni a nappali részben térdeplő férfihoz. Kiélvezte a látványt, ahogy a tetovált hátú énekes kezei már kicsit remegnek a kötelektől és a vágytól. Meztelen feneke is meg-megfeszült a térdéig letolt nadrág fölött. Martin megállt a mit sem sejtő - magában feltehetőleg dühöngő - énekes mögött és direkt hagyta, hogy a kezében tartott tárgy vége jellegzetes hanggal a földre csúszva koppanjon egyet.
Dave felemelte a fejét és kíváncsi tekintettel próbált a háta mögé lesni. Tudta mit hallott.
- Ugye tudod, hogy rossz és mohó kiskutya voltál...? - kérdezte mély hangon, miközben hátulról kicsit rászorított szeretője nyakára - Nem fogadsz szót a gazdinak? Ejnye, ejnye...
- És, most megbüntetsz? - forgolódott Dave, ahogy próbált a zöld szemekbe nézni.
- Megbüntetlek... - mondta sötéten hideg, mégis valahogy perverz tónusban - Előrefele nézz! - lökte meg egy kicsit a nyakánál fogva.
Elhangzott a parancs és a barna hajú énekes engedelmeskedett. Mart elégedetten csücsörített a szájával, ahogy végighúzva tenyerét Dave feszülő vállán elengedte őt, s kibontva a bőr nyakörvet azt mindjárt rá is csatolta a nyakára. Elégedetten megnyalta saját szája szélét még mindig az engedelmesen remegő férfi mögött, majd lehajolt az ezüstösen csillogó láncért, s megkerülve Dave-et elé lépett kezében a még szabad lánc egyik végét fogva. - Nézz fel!
A zöld szemek a párjukba néztek - Nem félsz, hogy egyszer a kutyád visszaharap? - kérdezte csendesen, remegő hangon.
- Hmmm... - mosolyodott el lassan - A gazdi talán nem is fogja azt annyira bánni... - azzal a nyakörvről lógó egyik karikába beleakasztotta a lánc végén található kis karabinert, ezáltal nyakörvvé téve azt, s ahogy elkezdett lassan hátrálni - hagyva, hogy kezéből lassan csússzon kifelé a lánc - keze visszatért saját magára. Dave vágytól sötét szemmel figyelte a mozdulatot. - Gyere csak, kutyuskám, gyere a gazdihoz... - súgta mocskos tónusban, ahogy egyre hátrált, s most már rászorítva a láncra kicsit meghúzta azt, jelezve Dave-nek, hogy mozduljon.
Dave enyhén visszarántott a láncon, mutatva, hogy személyisége lázad a dolog ellen, azonban a vágya nagyobb volt és térdein kúszott közelebb, igaz óvatosabban, mint ami megszokható volt tőle.
- Jól van, jó kutyus... - súgta Martin elégedetten, vágytól félig lehunyt szemmel. Érezte, hogy még inkább megkeményedik a látványtól. Egy pillanatra hátranézett, hogy felmérje a fennmaradt távolságot, majd elégedetten vette észre, hogy ő már majdnem a kanapéhoz ért, de a lánc még egész hosszan feszült köztük a levegőben. Pár lépés után leülve a kanapéra felkészült, hogy kiélvezze a látványt. Szabad kezével lustán magán kezdett játszani, míg a másikkal időnként megrántotta kicsit a láncot, hol a "gyorsabban", hol a "lassabban" vezényszavakat vakkantva.
Dave élvezte a játékot. Legszívesebben egy ugrással Martinon termett volna és ízekre szaggatta volna, de élvezte, hogy ezt nem teheti meg, hogy rövid pórázon van. Tudta, hogy eljön még az ő ideje és azt is, hogy brutális lesz. De most csak Martnak élt, csak neki engedelmeskedett, fájdalmasan elnyomva az ösztöneit és az oly más mégis ugyanannak a hangnak engedelmeskedve, ami képes volt csengően gyönyörűen is énekelni, ha a tulajdonosa úgy akarta. Bármit megtett volna neki, a hatása alá került. De ez nem volt újdonság a számára.
Mart kéjesen felnyögött, mikor egy erőteljesebbet húzott magán. Ekkorra Dave már egész közel ért. Nagyobb terpeszbe rendezte lábait, majd még egy utolsót rántott a láncon, hogy ölebének a combján kelljen megtámasztani az állát, egészen közel tettre kész merevségéhez.
- És most folytasd, amit elkezdtél!
A barna férfi örömmel vetette ismét rá magát a merev tagra, de most nem finomkodott. Élvezettel nyalogatta, nyelte el, fogott rá, mindent, amit csak meg tudott csinálni vele a kezei nélkül és mindezt mohón. Mart hátra vetve a fejét hangosan felnyögött, s ezt a nyögést újabbak és újabbak követték, már nem érdekelte semmi. Csak markolta Dave láncát. Az övé volt. Magához láncolta. Csak az övé volt most. Most és mindörökké...
Dave érezte a húzást, ami a szőke férfi élvezeteivel együtt fokozódott és a végén már Martin húzta saját magára Dave-et.
- Oh ez az! Még! ... Ne hagyd abba!! - nyögte már-már hörögve, s fájdalmasan karmolta és tépte Dave haját élvezetében.
Már-már állatiasan tett eleget a kérésnek, ahogy hangosan szuszogva próbált a teli torkán keresztül levegőt juttatni a tüdejébe.
- Édes... Dave... édes, mindjárt... Ughhh! - szorította össze a szemeit pár pillanatra, de nem akarta elszalasztani a látványt. Nézni akarta Dave-et, miközben végre elélvez a hosszú várakozás után. Ahogy tekintete az elmélyülten dolgozó férfi arcára esett, nem bírta tovább a látványt és egy hatalmasat ordítva engedte terhét a mohó énekes szájába, aki mohón nyelte mindazt, amit Mart adhatott neki. Olyan éhesen tette, mintha az élete függne tőle, mintha ennél jobban sose lenne része, mintha ezzel magába szívhatna valamit a másodpercek tizedrészeiből. Végül elszakadt az immár ernyedt tagtól és vadul zihálva nézett a szőkére. A szája körül nedvesség csillogott.
Martin újra felnyögött a látványtól és elengedve a láncot két keze közé fogta Dave arcát, hogy finoman, de sürgetően felhúzza magához és lenyalogassa saját nedvét. Dave - mivel nem voltak karjai, amikkel kitámaszthatta volna magát - végigfeküdt Martin mellkasán, ahogy a férfi erővel felhúzta magához, hogy vadul csókolhassa ismét.
- Annyira szeretlek... - suttogta szinte alig hallhatón két csók között, teljesen levetkőzve előbbi domináns énjét. Most csak egy szeretetre éhes, szerelmes férfi volt, aki hosszú idő óta képes volt újra bízni Dave-ben és megnyílni neki.
- Én is szeretlek - súgta vissza Dave, és egész közelről nyert bepillantást a zöld szemekbe.
Martin elmosolyodott és megsimogatta Dave kipirult arcát.
- Mondd, mit szeretnél? - kérdezte, nem jellemzően készségesen átengedve neki az irányítást.
- Oldozz el! Már fájnak a karjaim - kérte Dave és a hangjából kiérződött az enyhe könyörgés, ami arra engedett utalni, hogy a fájdalmai már igen erősek lehetnek.
- Rendben, fordulj meg - jött a gyengéd, kicsit aggódó válasz, ahogy felült.
Dave óvatosan megfordult, hisz karjainak egy apró mozdulása is komoly fájdalommal járt. Teljesen elzsibbadtak és úgy érezte, hogy helyben le tudnának szakadni.
- Ne haragudj... - motyogta Mart lehajolva, hogy óvatosan masszírozni és dörzsölgetni kezdje az elgémberedett tagokat.
- Nem panaszkodom - villantott egy sötét mosolyt Dave, majd átadta magát a Martin által keltett érintések jóleső élvezetének, aminek hatására a karjaiba visszatért az élet, ha lassan és kicsit fájdalmasan is. A szőkeség lelkiismeretesen végezte a munkáját, mintha csak ezzel akarná kárpótolni a fájdalomért.
- Akarod, hogy levegyem a nyakörvet is?
- Nem - mosolyodott el Dave.
- Szeretnéd, ha továbbra is láncon tartanálak? - nevetett fel halkan Martin is, ahogy végigsimított Dave kelta tetoválásán.
- Mindig is azon fogsz tartani - szusszantotta Dave, miközben a fejét Martin mellkasára hajtotta. Elmosolyodott, ahogy meghallotta a szívdobogását.
- Mi az? - túrt bele a kócos hajba, hogy aztán megsimogassa az énekes fejét.
- Csak hallgatlak. Te én vagy és én te vagyok.... - suttogta.
Mart csak csendben bólintott és kisimított egy kicsit izzadt tincset Dave homlokából.
- Gyere, mássz fel a kanapéra és bújj ide hozzám - kérte gyengéden, míg ő lejjebb csúszott a bútoron, hogy Dave majd kényelmesebben hajthassa vissza a fejét a mellkasára. Ugyan kicsit hideg volt a padló meztelen talpainak, de ez most egyáltalán nem zavarta. Csak közel akarta tudni magához Dave-et.
A barna férfi felmászott és elhelyezkedett, hogy fejét ismét az előbb pihentetett testrészre helyezhesse és karjaival átölelje a derekát. Társa lustán cirógatta az énekes haját, tetovált hátát vagy éppen az oldalát. Szerette az ilyen meghitt perceket, amik oly ritkának tűntek a számára. Bár az utóbbi időben, mióta újra közel engedte magához a hálás énekest, azóta egyre több ilyenben van részük. Ezek nem csak kielégült vágyuk utórezgései, hanem gyógyír sebzett lelkükre. A legmélyebb hegeket éppen egymásnak okozták a múltban és már jó ideje dolgoznak rajta, hogy kijavítsák azokat - már amennyire ez lehetséges. Dave elégedetten szuszogott csendben. Élvezte ezt a békességet és tudta, hogy ez többről szól már rég, mint igen szoros barátság. Szerette Martint, jobban, mint bárki mást, talán jobban, mint Jent. Finoman belemarkolt a szőke bőrébe a derekánál, csakhogy érezhesse, hogy tényleg vele van.
- Szeretlek - súgta halkan - Mindennél jobban.
Mart mosolyogva lehunyta a szemeit ezt hallva, majd oldalra biccentve a fejét figyelte meztelen szerelmét az ölében. Szívét leírhatatlanul melengette ez a két mondat, főleg azok után, amiken keresztülmentek az évek során.
- Én is téged, édes kis bestiám...
Dave felpillantott a zöld szemekbe. Most nem tudta elrejteni az érzelmeit. Annyira hihetetlenül boldognak és szerencsésnek érezte magát!
Martin arrébb rakta a testétől már felmelegedett láncot, s ahogy meghallotta annak hangját, tekintete a fekete bőrnyakörvre esett, csak hogy azután a nyílt és őszinte, szerelemmel teli pillantást is elérje. Most mindennél törékenyebbnek és sebezhetőnek... és gyönyörűnek találta Dave-et. Nem tudta, hogy jutottak el idáig, hogy miként sikerült ennyire kibogozhatatlan kapcsolatot kialakítaniuk.
- Rád vagyok kárhoztatva... - súgta végigsimítva a borostás arcon.
Dave csak nézett a másik szemeibe és érezte, hogy szívét elönti a melegség. Igen, ők összetartoznak végleg. Ha el kellene hagynia Martint, nem is tudja, hogy mit csinálna... nagyon megszenvedné az biztos és talán sosem lenne újra teljes, egész, ép ember.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés