7. fejezet

Az ég alja éppen hogy csak pirkadni kezdett mikor Dave hazaért. Feje tele volt az este történéseivel – főként azzal, amit Martinnal műveltek abban a sötét sarokban. Próbált halkan mozogni, de még mindig kicsit spicces volt, így Jen felébredt és felkapcsolta a kislámpát miközben Dave még mindig vetkőzni próbált.
- Hány óra? – kérdezte a nő álmos hangon és az ébresztőórára pillantva tudatosult benne, hogy fél öt volt. – Milyen volt a buli?
- Jó – mordult rá Dave és a földre dobta az ingjét.
- Mi a baj? – kérdezte a felesége miután egy percig csak figyelte őt. Jól ismerte már a férjét, látta, hogy valami bántja.
- Semmi.
- David, ne hazudj. Tudod, vannak szemeim. Mondd el!
- Nem akarom.
- Istenem, megint olyan gyerekesen viselkedsz! – sóhajtott fel némi haraggal a hangjában.
- MIÉRT akarod tudni, ha nem is igazán érdekel?! – fakadt ki Dave elvesztve türelmét.
- Megint barom vagy! Most már semmit nem kérdezhetek a férjemtől?! – ült fel szemöldök ráncolva.
- Csak egy önző ribanc vagy megint… - morogta az orra alatt és lerángatta a nadrágját.
- Mit mondtál?! – szorította ökölbe a kezét a takarón, amit korábban a mellkasához fogott.
- Semmit.
- Hallottam, David. És azt akarom, hogy visszaszívd! Tudod, hogy nem kéne innod, mert úgy viselkedsz tőle, mint valami őrült vadállat!! – kiabált rá minden elnyomott haragját belesűrítve kifakadásába, mely csak nőtt az elmúlt pár hétben. Elege volt a férje hangulatváltozásaiból.
- Most miért mondod?! – kiáltott vissza mérgesen és a következő pillanatban már az ágyon is volt, s lerántva a takarót a nő csípőjére ült megragadva a csuklóit. – Ha jól emlékszem, régen IMÁDTAD, ha vadállat voltam veled!!! – azzal a nő szájára szorította sajátját, testsúlyával leszorítva őt, ahogy harapta és szívta Jen telt ajkait, kiélvezve az ellenkezését.
- Nem… David… ne merészeld! – kiabált az arcába, mikor a férfi levegőt vett és erőszakkal széttárta a nő lábait.
- Csak fogd be a szádat! – mordult rá és ismét erőszakosan megcsókolta Jen száját, miközben mindkét csuklóját összefogta az egyik kezében és a másikkal végigkarmolta a combját. – Tudom, hogy te is akarod, Jen… - lihegte, ahogy végigharapta a hosszú nyakat és szopogatni kezdte a megkeményedett mellbimbókat a nő selymes hálóingjén keresztül. Nem tudja átverni… Felülve egyetlen mozdulattal kettétépte a finom anyagot, hogy feltárja ínycsiklandó meztelenségét. Éles fogaival ismét a feszes melleket kezdte támadni, miközben lerángatta magáról a boxerét, hogy kiszabadíthassa fájdalmasan lüktető merevedését.
Jen levegő után kapott mikor a férfi megragadva a hasára fordította őt. Nem tehetett semmit ellene, így csak hagyta, hogy Dave felhúzza a csípőjénél fogva, hogy előtte térdeljen fejét a párnán pihentetve. Mikor a lábai közé nyúlt, hogy hosszú ujjaival végigsimogassa a nő máris lüktető és égő nőiességét, előre hajolva rámordult: - Jól van, te kis ribanc, most úgy foglak megdugni, ahogy régen szeretted! – egyenesedett fel megragadva Jen kerek fenekét miközben kőkemény farkát bepozícionálta, majd nem kegyelmezve tövig lökte magát belé, kiélvezve a nő hangos kiáltását. – Igen, sikolts nekem! Eszméletlenre foglak kefélni… - zihálta lehunyva szemeit, ahogy előre-hátra mozgatta a csípőjét. Érezte, ahogy a nő nedvei körbeölelik sajgó merevségét, s Dave hagyta, hogy a dühös vágy átvegye az uralmat a teste és az elméje fölött.

Egy szomorú zöld szempár villant fel előtte amint lehunyta a szemét és hirtelen Jen kiáltásai távolinak tűntek. Puha göndör szőke haj… az a különleges illat… azok a puha ajkak és mohó nyelv… Észre se vette, hogy még keményebben lökte magát a feleségébe, miközben képtelen volt megszabadulni az emléktől, melyben Martint csókolta. Majdnem dugtak abban a sötét sarokban… És Dave annyira nagyon akarta! Felmordult és rácsapott Jen fenekére mielőtt belemarkolt volna, majd elképzelte, hogy mennyivel jobb lenne, ha most épp Mart szűk fenekét dugná… Hagyta magát elképzelni, hogy milyen is lehet a szex a kis szőkével. Egészen biztosan eszméletlenre dugná, pont, ahogy kérte tőle a pubban… Többször elérné, hogy a kis alárendelt dög elélvezzen! Teljesen megfeledkezett róla, hogy hol is volt, miközben Jen ingerelni kezdte a csiklóját újra meg újra rácsúszva Dave férfiasságára. Férje azonban épp azt képzelte el, hogy milyen íze lehet Martin farkának és spermájának. Ezektől a tiltott gondolatoktól csak még hangosabban mordult fel és odahajolt Jen füléhez.
- A finom kis fenekedben akarod érezni, igaz? – lehelte forrón a nő fülébe és csak addig várt, míg megkapta a beleegyező biccentést és nyüszögést. Gyorsan kicsúszott belőle csak hogy hosszú ujjait a lüktető nőiességbe lökje összegyűjtve egy adag nedvességet, hogy felkészíthesse a kis rózsaszín nyílást. Miután rendesen ellazította Jen izmait, nem sokat habozott és benyomult a fájdalmasan szűk fenékbe azt képzelve, hogy helyette Martinba hatol bele. És ettől teljesen elvesztette az eszét s addig és olyan keményen dugta a testet maga előtt, amíg mozogni tudott.

---

Miután Martin visszaért a hotelszobába, nem feküdt le aludni. Nem volt olyan fáradt és a feje is tele volt. A Dave-vel zajlott beszélgetés utolsó felvonása eléggé kijózanította ahhoz, hogy ismét feltámadjanak a kétségei. Igyekezte elterelni a gondolatait a pakolással a londoni járata előtt. Csak állt ott az ágy mellett. A ruhái felhalmozva várták, hogy elpakolja őket a bőröndjébe, de megállt, ahogy a teljes mértékű szomorúság elárasztotta testének minden porcikáját.
Amúgy is mit képzelt egyáltalán? Hogy egy olyan elképesztő pasas, mint Dave majd megdugja? Hogy majd akarni fogja? Már megint a romantikus agya! Végre fel kéne ébrednie! Soha senki sem akarja őt – már hozzászokhatott volna. De az a mocsok, akit Reménynek hívnak, mindig a legváratlanabb helyzetekben bukkan fel az életében. És megint átverte Martint. Mindig is az a naiv kis álmodozó marad, aki abban a füstös basildoni klubban is volt. A nemkívánatos, a vesztes, a viccek célpontja. Saját maga számára is csak egy vicc volt az élete. A kis kiruccanása New Yorkba és a gondolatai, hogy egyedül boldoguljon az életben is csak szánalmas próbálkozások voltak arra, hogy elszökjön a sorsa és a természete elől. Nem fog megváltozni. Soha. Csalódott, de nem Dave elutasításától, hanem saját magában. Mindig ez a sérült vesztes marad? Abban a pillanatban úgy érezte, hogy igen.
Felsóhajtott és összecsomagolta a dolgait. Amúgy sem fog tudni aludni a repülőút előtt, úgyhogy akár fenn is maradhat, hogy még egy kicsit kínozza önmagát. Túlságosan is ismerős cselekvés… Felkészült rá, hogy ilyen hangulatban fogja elhagyni New Yorkot, de nem ilyen okokból kifolyólag. Nem számított rá, hogy a dolgok ilyen irányt vesznek. Személyiségének másik oldala sikoltott és ordított a fejében a beígért élvezetek megtagadása miatt. Teste még mindig Dave érintéseitől égett, s még mindig érezte a férfi ízét az ajkain. Már csak ezektől az emlékektől is ismét megmerevedett tagja, s lemondóan felsóhajtva kigombolta a nadrágját, hogy benyúljon az alsója alá.

Következő fejezet

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés