Bridgycat

Words like violence

(Erőszakos szavak)

Prológus

„Talán ezúttal minden rendben lesz. Ezt mondogatom magamnak egész nap. Tegnap óta reménykedem. Mióta újra láttalak. Talán számunkra is van remény. Mikor először léptél be a stúdióba, úgy éreztem belehalok az örömbe, hogy újra láthatlak. És belehalok a távolságba, ami olyan nagy köztünk. Mint most. Ahogy itt ülök és játszom a sokadik gitáron a sokadik dallamot a sokadik alkalommal. És te, ahogy a néma fülkében énekelsz. Már nem bírom elszakítani a tekintetemet rólad. Máris délután van és egész nap sikerült valamilyen emberfeletti erővel visszafognom magam. De most már nem láthatod, ahogy csodállak.

Mikor láttalak a kórházban, elveszítettem minden reményemet arra, hogy újra az a férfi leszel, akit egyszer ismertem. Hogy túléled, és ismét önmagad leszel. Milyen helyes vagy… megint… még mindig. Egy kicsit sápadt és vékony, de minden mozdulatodból energia árad. Szinte látni lehet, ahogy a sötét erő kavarog körülötted. Mintha csak tüzes fekete csápok fednék a testedet, nekifeszülve visszatartó erejének. A zene vezeti mozdulataidat, ahogyan a dallam-csápokkal küzd. Növekszik körülötted és simogat. S te engeded, hogy transzba ejtsen. Ismét csodát teremtesz a hangoddal. Csodálatos vagy. Te magad vagy a csoda. Sötét hajad félhosszú, majdnem eléri az álladat… mennyire szeretem a vad keleties vonásaidat. Ezzel a hajjal még hangsúlyosabbak. Te vad arab csődör. Nem tudtam elnyomni, amit érzek irántad. Még ha próbáltam is lezárni minden lehetséges utat, melyek összekötnek minket. Még ha próbáltam is távol tartani magamat tőled. Semmi haszna nem volt. Egyszer Júdásnak hívtalak. Most én váltam a te árulóddá.

Talán jobb is így. Elkezdesz majd utálni és mind normális életet fogunk élni. Megpróbálok majd a családomra koncentrálni. Te meg úgyis beleszerettél abba a görög lányba, akit évek óta ismerünk. Mindent megosztottál vele. Még a mi titkunkat is. És ő mégis melletted maradt és segített neked. Az angyalodnak hívod. Innen tudom, hogy szereted őt. Egyszer engem hívtál így.

Igen. Mindig is családot akartál. Talán most van remény egy normális életre. Oké, Gore! Most már bolondságokat beszélsz! Normális élet? Mikor még ebben a pillanatban is úgy reszketsz utána, mint valami iskolás lány az első randiján. Tegnap Andy a képedbe vigyorgott, mikor majdnem elestél a saját lábadban, ahogy Dave után siettél a dalszövegekkel. Az arcod nyugodt maradt, de a barátod látta, hogy mi égetett belülről. Igen, leginkább azt akartam, hogy letérdelve Dave Gahan előtt mint egy kutya nyüszögjek és könyörögjek a bocsánatáért. A lábnyomait is megcsókolnám csak hogy láthassam az elégedett csillogást sötét szemeiben. Hogy megérti a dalokat. Hogy megbocsájt nekem. Hogy még mindig akar engem. Mindennek ellenére.

Normális élet? Még veled sem tudok megtartani egy „normális” kapcsolatot. Még „meleg mércével” nézve sem. Minden létező mércén a nem normális kategóriába esek. Amit veled tettem, azt sosem fogom megbocsátani magamnak. Hogyan is esedezhetnék a bocsánatodért??? Magadra hagytalak, amikor a leginkább szükséged lett volna rám. Bezárkóztam előtted, amikor mindenki más elhagyott téged és te sírva könyörögtél nekem csak hogy hallgassalak meg. Megöltelek. A drogok megölték a testedet, de én véreztettem ki a lelkedet. Júdás voltál. És én Káinná lettem.

És mindezek ellenére beszélsz velem. Dolgozol velem. Énekled a bűnös lelkiismeretem első vallomását. Nem akarlak kényelmetlen helyzetbe hozni. Azokat az erőltetett beszélgetéseket sem szeretem. Most rám nézel… Mondd, hogy megérted, hogy mennyire sajnálom. Mintha a tekinteted fellángolna, amint felfedezed, hogy iszom a látványodat. Mondd, hogy minden, amit átéltünk számít. Istenem! Láttad. Megint láttad a gondolataimat. És ismét végigborzongok az egy másodpercre felvillanó félmosolyodtól. Nem bírlak tovább nézni. A kezem remeg a gitáron. Minden el akarok neked mondani a dalaimmal. Egyszer meghallottad a mondandómat. Próbálom lenyelni a gombócot a torkomban, ahogy kijössz a fülkéből.”

===================================================================

„Érzem, hogy engem nézel. Mire jó ez? Csak azt éred el vele, hogy belesülök a sorokba. Tudnod kell, hogy még mindig érezlek. Valahogy a telepatikus kapcsolatunk sosem tört meg. Talán emiatt nem tudlak elfeledni. Noha az Óceán elválasztott minket, én mégis tudtam, hogy rám gondolsz. Mikor éjjel-nappal hívtalak és te sosem válaszoltál még akkor is éreztem, hogy ott vagy. Csak nem akarsz meghallani. Sosem akartál hallgatni rám. Bocsánatot akartam kérni minden mocskos játékomért. Elárultalak, használtalak, elhagytalak.

A kórházban és a rehabon újra meg újra átrágtam magam rajta. Beszéltem Jennynek rólad-rólunk. Odafigyelt a mondandómra. Nem ítélkezett és nem állt az egyik oldalra sem. Csak meghallgatott. Ő MEGHALLGATOTT. Ahogyan magamat vizsgálgattam, újra meg újra ugyanarra a konklúzióra jutottam. Sosem leszek képes feladni téged. Azt, ami köztünk kialakult. Találtam egy okot magamnak, ami életben tart. Amiért élnem kellene. Vissza kell szereznem az érdeklődésedet és a bizalmadat.

Tegnap, amikor megláttalak, ami megmaradt a szívemből az majd kiugrott a helyéből. Örültem, hogy láthatlak. Még Andynek is örültem. Majdnem elkezdtem mondani, hogy most mennyire más lesz minden, mert másképp akarom csinálni. Készültem a találkozóra, nagyon ideges is voltam miatta. Féltem tőle. Majdnem belekezdtem a mondókámba, hogy mennyire nem fogsz többet csalódni bennem, de a hideg tekinteted mindent belém fagyasztott. Azzal a nem törődöm „Helló”-ddal megint belém rúgtál. De mostantól nem fogom engedni.

Nem hagyom, hogy újra megtörténjen, hogy a távolságtartásod táplálja a sötét oldalam. Nem fogok hallgatni a hangokra, amik azt mondják nekem, hogy sosem akartál engem igazán. Nem fogok hinni nekik. Annak ellenére sem, hogy igazuk volt. Olyan sokszor veszekedtünk. Igen, játszottam az érzelmeiddel és én voltam, aki végül csak nyüszögött értük. Az érzelmeidért. Hogy kimutasd azt, amiről írsz. Hogy megmutasd, hogy fontos vagyok neked. A másik felem a számon keresztül ezt meg is mondta. Mikor már nem volt mivel harcolnom a figyelmedért csupán a keserű haraggal. Azt mondta, hogy még ha meg is halnék, akkor sem jönnél el hozzám. És nem is jöttél.

Meg fogom mutatni, hogy igenis számítok neked. Magadtól fogsz rájönni. Be fogom bizonyítani, hogy bízhatsz bennem. Be fogom bizonyítani, hogy még mindig szeretsz engem. Igen, értem a dalokat, szépek, mint mindig. De ez most nem elég. Vissza foglak nyerni. És te magad fogod elmondani nekem, hogy mit is érzel. Érzem jól, hogy igazam van. Még ha ilyen hideg is vagy velem most a tekinteted simogat. Engem figyelsz. Ne aggódj, mindent beleadtam. Büszke leszel rám. Ismét.

A csodálatod még az üvegfalon keresztül is tapintható. Nem fogok csúszni-mászni többet a szerelmedért. Te fogsz utánam sírni. Mindig is játszhattál velem. Az ujjad köré csavartál elvarázsolva a kígyószemeiddel. Másodpercek alatt megrontottál, s képtelen voltam nemet mondani az erődnek.

Csupán te ismertél engem teljes valómban. Az, aki elfogadott engem úgy, ahogy vagyok. Aki megértett. És most, hogy ismét érzem figyelő tekintetedet… akarom, hogy nézz engem. Azt akarom, hogy újra kedvelj. Azt akarom, hogy kedveld, amit csinálok.

Te vagy az én kábítószerem. A szteroid bogyóim, amik a jobb és a több felé hajtanak. Drogos vagyok és mindig is az maradok. Éhezem a dicséretedre. Elvetted az adagomat, de figyelmeztetned kell magadat rá, hogy a mániákusok milyen veszélyesek lehetnek. Talán ezt akarod. Fenntartod magadban a lélekszaggató szenvedést, ezért kínzol engem. De én nem vagyok mazochista. Már nincs szükségem a fájdalmadra.

Mindenemet bele fogom adni. Megtanultam a leckémet, Tanár úr! Meg tanultam és most fel fogom mondani neked. Látod? Istenem! Azok a szemek… könyörögsz velük nekem. De nem fogom alárendelni magam. Ezt te tanítottad meg nekem.”

===================================================================

Tim Simon enyhe izgalommal tekint végig a stúdióján. Ő kérte, hogy imádott zenészeivel dolgozhasson. Majdnem egy éve kezdték el. Most az elmúlt hónapok eseményei után az album jelentőségteljesebb, mint valaha. Sok szinten visszatérés ez a banda számára.

Csak most kezdte figyelni és vizsgálgatni a hőseit. Andy egy kedves, udvarias bohóc. Dave vicces, szerény, érzelgős és energikus. Martin barátságos, beszédes és kreatív. Úgy értve, hogy ha külön figyeli őket. Ha a két frontember véletlen egy tető alá kerül, akkor minden megfagy és kardok lógnak a levegőben. Még most is, ahogy Dave a dallam szárnyán lebegve énekli hihetetlen beleéléssel az „Insight” sorait, és kint Martin pengeti a finom riffeket a gitárján elveszve a saját világában. A tekintetük egy pillanatra találkozik mielőtt az énekes kilépne az üvegfülkéből. Még a producer számára is nyilvánvaló a fényes szikra. De abban a pillanatban, hogy megszületik már el is tűnt.

- Szóval? – kérdezi Dave leginkább mindenkitől.

- Jobb, mint a legutóbbi – mondja hidegen a szőke a gitárjának.

- Igen, az az énektanár segített – nyúl a cigije után és elindul kifelé.

- Bizonyítanunk kell a történtek után – teszi le a hangszerét hátat fordítva, így nem láthatja a Dave arcán átsuhanó csalódottságot.

Tim a mellette álló magas férfi felé fordul.

- Mi bajuk van egymással? Mindig ilyenek?

- Nos – vakarja a tarkóját Fletcher – Túlságosan hasonlóak.

Következő fejezet

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés