3. fejezet

Fehér, sárga és narancs. Ezek a színei azoknak az első napsugaraknak, melyeknek van merszük közelebb araszolni a horizonthoz. A magas szürke épületeket simogatják, ahogy életre keltik a várost. Egy gyönyörű hajnal egy gyönyörű este után, gondolja Dave az ágyban fekve, ahogy a barátnőjét öleli a mellkasához. Kellemes estét töltöttek együtt. Csöndeset és békéset. A férfi elmosolyodik „Hát, vacsora előtt csöndes volt”. Valahogy Dave elfeledte az összes rossz dolgot a jelenlététől. Martin jól tette, hogy volt mersze felhívni Jent. Lehetséges lenne, hogy Martin aggódik érte? Talán mégis törődik vele. Talán még mindig akarja. Vagy még mindig szereti is… Nem, valószínűleg megint túl sokat álmodozik. De megint az a sok szerelmes dal… Nos, ez Mart módszere, hogy rákényszerítse az akaratát. Számol Dave érzékeny szívével. A szükségleteivel. Jééézus! Most vallotta be a gondolataiban. Szüksége van rá…

Dave önkénytelenül szorítja még inkább magához szeretőjét, ahogy a saját elméje árulja el. Hamar ki kell keverednie abból a mentális szobából. Martin nem szereti őt úgy. És nincs szüksége rá. Csupán kényelmes volt a dolog. Igen, ez az! Kényelmes volt. Nincs szüksége egy férfi szeretőre, hogy táplálja a vágyait. Martin ott volt. Minden a lustasága miatt szaladt el vele ennyire. Még csak nem is barátok. Olyanok, mint a tűz és a jég. Egy kis szomorúságot érez. Igen, a két ellentétes oldal, amik nem létezhetnek egymás nélkül. Ketten megtartották az egyensúlyt. De Martin volt, aki távolságot tartott. Dave évek óta próbált közelebb kerülni hozzá. Olyan, mintha bipoláris mágnesek lennének: sosem képesek túl messzire kerülni egymástól, de túl közelre sem.

- Ez az összehúzott szemöldök nagyon jól áll neked – érinti meg Jen az arcát. A meleg női kéztől Dave rögtön elmosolyodik – Oh, tévedtem. Ez a mosoly még jobban áll – ül rá és fekszik a testére, hogy megcsókolhassa. Olyan édes az íze, a bőre pedig akár a selyem. Dave beleszédül az érzelemmel teli csókba, ahogy meztelen testük összeolvad. A vékony ujjai elvesznek a hosszú selymes barna hajban. Lassan és gyengéden ízlelik egymás ajkait. Végül csak simogatják egymást kiélvezve a csöndet. Jennifer Davidéhez érinti a homlokát.

- Tudod, azzal az édes mosollyal úgy nézel ki, mint egy ártatlan kisfiú – kezdi egy kis mocskos mosollyal a szája szegletében – nem pedig mint az a romlott öreg kis buzi, aki valójába vagy.

- HÉ! – nevet fel a férfi átfordulva a karcsú alakkal. Fölé hajolva fogja le Jen karjait és próbál mérges arcot vágni. De senkit sem tud megijeszteni. Jenny majdnem sikítva röhög, ahogy őt figyeli.

- Nos, te szemtelen kisasszony… majd én megmutatom neked ki a kisfiú! – sziszegi a fülébe – Minek hívtál?

- BUZINAK! – nevet nem bírva visszafogni magát a műsortól, amit Dave-től kap. Dave lassan nyalogatni kezdi a nyakát, hosszú tincsei pedig a nő vállát csiklandozzák.

- Oh, szóval nevetsz rajtam, mi? Azt hiszem, ezért el kell, hogy fenekeljelek.

- De ti buzik egymást szeretitek elfenekelni – sikkant a nő.

Dave elengedi a kezeit és az egyiket a derekára vezeti. Jen belemarkol a fenekébe. Olyan erősen, hogy fel kell nyögnie tőle.

- Mondtam én, hogy olyan vagy, mint azok a homokosok – kuncog Jen – Emlékszem, hogy a rehabon hogyan nyáladztál arra a török férfi ápolóra minden alkalommal, amikor lehajolt valamiért.

Dave is kuncogni kezd az emlékektől.

- Oh bassza meg, elfelejtettem elkérni a számát! Igazi szexbomba volt!

Egy pillanatra mindketten csak bámulnak egymásra, majd hangos hahotázásba kezdenek.

A vihogás lassan halványul el. Kifogynak a levegőből, s letörölve könnyeiket még mindig egymást ölelik. Az alakuló gyengéd ölelést Dave hangosan megkorduló gyomra szakítja félbe, ami egy újabb kuncogást vált ki.

- Ettél egyáltalán valamit tegnap? – néz rá komolyan a nő, pont úgy, ahogy a saját csintalan fiára szokott.

- Próbáltam! – Az elképzelt képregény jelenet a gyomrával felvillan előtte, és emiatt képtelen elnyomni egy vigyort. – Nem! Tényleg! Próbáltam és ettem is, de rosszul lettem. – Jen nem hiszi el. Ez egyértelmű abból, ahogyan megforgatja a szemeit.

- Jól van! De most készítek valami reggelit – kel fel Jen nem hagyva neki lehetőséget az ellenkezésre. Végül is igaza van. Össze kell szednie magát. Dave kimegy a fürdőbe felfrissülni az új napra. A testi szükségletei amúgy is abba az irányba terelik.

A zuhany alatt kiélvezi, ahogy a forró víz a hátára és a tarkójára zuhog megpróbálva kimosni a fejéből a zavaros gondolatait. A Martinnal kapcsolatos gondolatait és érzéseit. A vad képzelete és a testét szappanozó keze egyáltalán nem segít ebben. Észre sem veszi, hogy a mellkasát és a hasa felső részét szinte transzban mossa meg újra meg újra. Jennifer hátulról figyeli, ahogy a férfi légzése elmélyül és akadozni kezd. Közelebb lépve gyengéden végigsimít a hátán. A férfi megrázkódva tér magához, s úgy néz hátra a nőre, mint egy kisfiú, akit rajtakaptak.

- Hé, David, minden rendben – simogatja megcsókolva a tarkóját. – Hiányzik, nem igaz?

- Micsoda? - nyel nagyot zavarában.

- Az a fajta kapcsolat egy férfival.
- Egy kicsit – hazudik, de a hangja elárulja. Jen ezt is tudja. Tudja jól, hogy nem erőszakolhatja ki a férfiból a vallomást.  Felsóhajtva mosni kezdi a tetovált bőrt. Ujjai a hosszú nyakat masszírozzák a hosszú tincsek alatt. A férfi a karjaiban reszket a gyengéd érintéstől. Jen tudja kontrolálni őt és az éhségét. Erősen érzi ezt Dave reakcióiból. Felébresztett valamit, amire a férfi vágyik.

- Hadd játsszak veled – suttogja Dave fülébe – Mutasd meg, hogy mi rejtőzik benned – öleli a testéhez szorosabban. Jobbja a férfi hátát és oldalát simogatja mohón, ahogy rákapott az irányítás ízére. Most ő az, aki ad a férfinak. Ismeri azokat a biszexuális technikákat. Kíváncsi volt és utánanézett pár dolognak, és Dave-vel is beszélgetett erről. Múlt éjjel is szóba került ez a téma. Most Jen a férfi. És ez a szerep nagyon könnyű. Annyira könnyű, hogy meg is lepi Jent. Segíteni akar ezen a férfin, meg akarja érteni, hogyan is működik. És ez szinte természetessé teszi ezt a helyzetet. Csupán egy ember kielégít egy másikat anélkül, hogy a nemek közbeszólnának.

David a hideg csempének támasztja a homlokát, a vágya most már nagyobb a büszkeségénél, ahogy a nő keze a combját és a fenekét simogatja. Reszket a vágytól. Jen keményen megmarkolja a fenekét. Ismét fel kell nyögnie az élvezettől. A vágyakozás kibírhatatlan. Évek óta senki sem tette ezt vele. Zihálva engedi, hogy a combjai közé nyúljon. A karcsú ujjak a síkos szappan segítségével kényeztetik. A nő másik keze Dave mellkasát cirógatja, a mellbimbóját dörzsölgeti. Most már nem tudja magában tartani: az élvezet kiáltása hagyja el a száját, ahogy öntudatlanul is közelebb hajol a nőhöz és a kíváncsi kezéhez.

Dave teljes alárendeltsége megszédíti Jennifert. A férfi reakcióira fókuszál. Most már úgy akarja a magáévá tenni ezt a férfit, ahogy az kívánja. Dave megmutatja neki a titkos vágyát. A gyengeségét az ilyen fajta érintéssel szemben. Jen megtisztelve érzi magát és méltó akar lenni a bizalmára. – Örömet akarok szerezni neked, David – csókolja meg a tarkóját és a vállait – Segíts nekem benne. Mondd el, hogy mit szeretsz. Mondd el, hogy mit szeretnél, mint tegyek.

A férfi még mindig össze van zavarodva, de bízik a nőben. A karcsú karja a teste körül, a másik pedig a gátját és a még mindig benne levő piercinget dörzsöli. Egy része ellenkezik, de már teljesen elvarázsolták a régen várt érzések. Mindegy! Jen látta már őt különféle elkeserítő helyzetekben.

- Harapj meg – suttogja reszketeg hangon – harapj meg erősen…

Az apró éles fogak a bőrébe vájnak, s villámcsapásként éri az élvezet Dave-et. Jen erősebben harapja hallva a visszhangzó nyögést. Megnyalva a tarkóját húzogatni kezdi a gátjában lévő gyűrűt.

- Édes Istenem! Erősebben! – kiált fel a férfi közelebb nyomva magát a nőhöz. Most már akarja. Ismét érezni akarja azt a fajta élvezetet.

Jen most már tudja, hogy mit kell tennie. Hagyta, hogy sikamlós ujjai a nyílását dörzsöljék, s a szappan segített neki szétfeszíteni az izomgyűrűt. Nem sieti el, lassan hatol a férfiba. Ujját körbe mozgatja, hogy enyhítsen a szorosságon. Kihúzva az ujját összegyűjt némi habot és gyorsan visszacsúsztat a reszkető immáron kettőt. Az éles magas szisszenés összekeveredve némi morgással a legszexisebb hang, amit valaha hallott tőle. Dave teste megfeszül. Mélyeket lélegezve szokik hozzá a nyomáshoz a testében, amit már oly rég érzett. Jen Dave mellbimbóját dörzsöli és csipkedi, míg a vállát csókolja próbálva elérni, hogy ellazuljon. Pár pillanat múlva érzi, hogy Dave felé mozdul. Még mindig elveszve a háta csókolgatásában és harapdálásában beljebb csúsztatja az ujjait. Visszahúzza őket, majd ismét beljebb nyomul. Dave nyögései a füle mellett még izgatóbbá teszik a helyzetet. Jól csinálja. A férfi teste most már könnyedén fogadja be őt, ahogy lassú ritmusban kényezteti. A nő úgy érzi, hogy át kell mennie a vizsgán. Arra koncentrálva, amit tud, annak kell most következnie. Ujjaival a férfi hasa felé fejt ki nyomást.

- Egy kicsi kitüremkedés, igaz? – kérdezi csöndesen. A levegő után kapó férfi válaszként bólint. Megforgatva a kezét a varázslatos pontot kezdi keresni. Mikor Dave erősen megrázkódva felkiált, tudja, hogy megtalálta.
Jen csak a saját tapasztalatai alapján tud lépni, így apró körökkel kezdi masszírozni a kis pontot, mintha csak a csiklóját dörzsölné. Úgy olvasta, hogy a prosztata ugyanolyan érzékeny és úgy működik, mint a nők csiklója. Dave teste rángatózni kezd, ahogy a rövid görcsösszerű élvezet újra meg újra végigrohan rajta. Elveszve az élvezetben hátranyúl, és olyan közel szorítja magához a karcsú női testet, amennyire csak lehetséges. Megragadva a nő fenekét magához préseli. A lelkük, ahogy a nő szorítja őt, eggyé válik abban a pillanatban, ahogy Dave erősen megremeg előtte veszett kutyaként morogva, s ráélvezve Jen kezére, ami a hasát simogatja. Jen kihúzva az ujjait minden szeretetével öleli magához a férfit. Ez a bepillantás Dave lelkébe mélyen meghatotta. Különösen a hatalmas bizalom, amit a férfitől kapott, mint bizonyíték a hűségéről és érzéseiről Jen iránt.

Visszatérve a földre a férfi félénksége is ismét megjelenik. Úristen, mit gondolhat most róla Jen? Igen, tudott minderről. De meg is tapasztalni ezt már egészen más dolog. Jen látta az egészen ellilult arcát, ahogy még mindig csókolgatta őt.

- Hé, nagyfiú! Ne szégyelld magad! Olyan boldoggá tettél, hogy megengedted ezt nekem – próbálja elsimítani a hosszú hajat, amibe Dave próbálja rejteni az arcát előle – Már beszéltünk erről, emlékszel? Tudtam erről, és ez nem fogja megváltoztatni a véleményemet rólad. – Úgy tűnik, hogy ez nem működik, így próbál taktikát váltani – Most már TÉNYLEG a csajom vagy! Már nem ellenkezhetsz ezzel kapcsolatban! – kuncog fel – Mindenesetre Istennek elég beteges a humorérzéke! Ti homik még az orgazmust is elveszitek tőlünk csajoktól. Még ehhez is volt képetek – üt rá egy csattanósat a férfi fenekére. Az utolsó megjegyzésétől úgy tűnik, hogy Dave hangulata visszatér. Kuncogva megfordul a nő karjai közt.

- Nem kellene a Főnököt átkoznod azért az egy dologért, amit normálisra csinált bennem!

- Nem! A Főnök elég jól összerakott téged. Ezt már el kéne végre fogadnod! És nekem meg egy csomó más embernek tökéletes vagy! – azzal közelebb húzza a fejét egy szenvedélyes csókra.

A konyhában Dave figyeli ezt a nőt, akinek úgy tűnik, hogy nincsenek elvárásai a tetteivel kapcsolatban. Ezt tudta jól már az első nap, mikor találkoztak. Jen is megkapta a maga részét a zavaros életből, és mégis megértő és törődő vele. És megvan az a mocskos kis oldala is, amitől Dave megőrül. Ez a zuhanyjelenet még egy bizonyítéka ennek. Az éjjel sok mindenről beszéltek. Leginkább arról, hogyan látják magukat együtt a jövőben. Jen úgy gondolja, hogy lehetne közös jövőjük. Talán végre Dave tényleg kaphat egy őszinte és törődő párkapcsolatot. Egy családot, ami együtt maradna. A nő évek óta ismeri, és most, hogy jobban belegondol, valószínűleg éveket várt arra, hogy Dave komolyabbra fordítsa a dolgot kettejük között. Hogy ne csak állandóan a férfi szeretőjéről nyavalyogjon neki. Igen, tévedett. Évtizedeken keresztül vak volt. Nos, talán csak a rosszfajta angyal után vágyódott. A végzet angyala egyedül hagyta őt a sötétben… Remélhetőleg ez a ragyogó angyal, aki megtalálta a csatornában, majd le fogja tudni mosni a sebeket, a vért és a fájdalmat, amivel Martin az évek során beborította őt.

A négy nap gyorsan eltelik. A barátnője már úton is van hazafele a fiához. És Dave-nek megint vissza kell mennie a stúdióba. Erősnek érzi magát. A hétvége új energiákkal töltötte fel: egy újfajta önbizalommal. Mégpedig hogy ő is érhet valamit egy olyan különleges nőnek, mint Jen. Újra lábra fog állni. Nem fogja engedni, hogy bárki is elgyengítse. Jó és magabiztos hangulatban sétál be az épületbe. Az egész csapat üdvözli őt. Chris, mint mindig, teli mosollyal és viccekkel. Még meg is fenyegeti, hogy meg lesz büntetve, ha még egyszer olyan állapotban mer a stúdió közelébe jönni. A zenészek zsongnak, mindenki elfoglalt. A kontrol panelek mögött Martin nagyon fáradtnak tűnik. Az öle tele van papírokkal. Felnéz, ahogy Dave közelebb ér. Az énekes kinyitja a száját, hogy belekezdjen azokba a sorokba, amiket az idefele úton gondolt át. Hogy megköszönje a remek ötletet, hogy korábban felhívta Jennifert, hogy menjen át hozzá. A tekintet, ami találkozik az övével fáradt és érzéketlen, amitől a szája tátva marad, de egy hangot sem tud kicsikarni magából.

- Végre jobban nézel ki. Végre használhatunk a felvételekhez. Attól féltem, hogy visszaesel, vagy valami.

Következő fejezet

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés