Különös Este

Hermione izgatottan készülődött a végzős bálra. Már csak egy órája maradt, hogy rendbe szedje magát. Általában nem szokott túl sokat foglalkozni a külsejével, de elhatározta, hogy idén igazán megadja a módját. Szerette a bálokat, ugyanakkor szomorkás is volt számára ez a nap, mivel sok társa pár hónapon belül végleg elhagyja a Roxfortot. Ez arra emlékeztette, hogy jövőre már számukra is végérvényesen véget ér a „biztonságos” gyerekkor. Imádta ezt a helyet az ódon folyosóival, a kőcsipkés tornyaival, a gazdag könyvtárával és a mágiával átitatott tantermekkel. Fájó szívvel gondolt arra, hogy egyszer neki is itt kell hagynia ezt a gyönyörű kastélyt.

Mikor nem látta senki, gyakran simított végig a hideg kőfalakon, vagy nézte órákig a mozgó képeket szerte a folyosókon. Még azt az átható hűvösséget is kedvelte, amit a kastély kövei árasztottak magukból. A kedvenc helye az egyik folyosóról nyíló eldugott erkély volt, amiről még Harry és Ron sem tudott. Gyakran üldögélt az erkélyen, ha egyedül akart lenni a gondolataival, vagy ha honvágya volt. (Semmi pénzért sem mutatta volna ki barátainak a gyengeségét…)

Harryékkel megbeszélték, hogy a nagyteremben találkoznak, ha nem ér le pontosan a klubhelyiségbe. De nem is volt kedve még találkozni velük. A lányszoba már rég kiürült mire ő elkezdett készülődni. Kedvesnek találta a szobatársait, de valahogy mindig úgy érezte, hogy egy vékony fal elválasztja őket tőle. Nem szerette hallgatni a szüntelen csacsogásukat, a gyerekes nyafogásaikat. Valahogy mindig komolyabbnak érezte magát náluk. Talán a Harryékkel átélt nehéz kalandok hatása volt mindez.

Már vagy öt perce ült elgondolkozva a fésülködőasztalnál és meredt saját tükörképére. Minden tökéletes volt rajta. A szolid, mégis elegáns smink, a feltűzött, kiegyenesített hosszú haj, a halvány, pasztelzöld színű hosszú, kivágott, a testéhez lágyan simuló selyemruha, ami kiemelte karcsú, nőies alakját. Gyakran elgondolkodott, hogy vajon Ron és Harry észrevették-e már, hogy kész nő lett belőle, vagy mindig csak Hermionét, a barátot látják benne? 

Felvette sötétzöld fülbevalóit, majd felállt, felkapta a ruhához illő, átlátszó kendőt és a tükörképére vetett utolsó pillantás kíséretében kisétált a szobából. Alig pár ember lézengett a félhomályos folyosókon. Most is végigsimított ujjbegyeivel a Griffendél klubhelységéhez vezető folyosó falán. Szinte érezte, ahogy a kastély lélegzik.

 Már majdnem mindenki a nagyteremben volt, mikor ő belépett. A négy ház hosszú asztalait több kisebb asztal foglalta el a falak mentén (a terem mindegyik sarkát egy-egy ház kapta meg) középen helyet biztosítva a táncparkettnek. A levegőben sok-sok gyertya égett, az elvarázsolt mennyezet pedig enyhén felhős esti eget mutatott a diákoknak.

Hermione tekintetével barátait kereste. Megbeszélték, hogy idén mindhárman partner nélkül mennek a bálra. A lány időnként mégis szívesen karolt volna bele valakibe. Ron szóba se jöhetett, hiszen már régóta tudta, hogy a fiú szerelmes belé, úgyhogy csak félreértené. Harry pedig egy külön világ volt. Neki sosem voltak szokványos gondolatai, és mintha sokszor nem is köztük járt volna…

De Hermione mégis bizakodva indult el az asztalok között a terem túloldalán álló griffendéles asztalok felé. Úgy érezte, ez az ő estéje lesz… Pillanatnyilag annyira elgondolkodott, hogy észre sem vette, hogy mennyi fiú fordul utána.

-  Sziasztok! Na mit forraltatok ki már megint? – üdvözölte barátait, akik szájtátva bámultak rá.

-  Hermione… ezt tényleg te vagy? – dadogta csodálkozva Ron.

-  Jaj Ron, ne csináld már! Nincs rajtam semmi szokatlan…

-  Azt hiszem ebben tévedsz, Hermione. Nagyon szép vagy - mondta immár józanabbul Harry.

A lány elmosolyodott.

-  Na de nem mutat túl sokat ez a ruha? Nem mintha engem zavarna, csak hát tudod, a tanárok…

Hermione egy lemondó mozdulatot tett a kezével miközben a tekintetét az ég felé emelte.

-  Ron, ha kivágott ruhát akarsz látni, akkor nézd meg Pansy Parkinsonét. Ö aztán nem fogta vissza magát… mondjuk ezen nem is lepődöm meg.

-  Még mindig be akarja hálózni Malfoyt? – kérdezte a vörös fiú miközben tekintetével megtalálta a magát illegető mardekáros lányt, és megvetően elhúzta a száját.

Harry láthatólag szemlélődő pozíciót vett fel. Szeme szüntelen pásztázta a termet. Hermione tudta, hogy Cho-t keresi.

Pár perc múlva Dumbledore szólásra emelkedett ezzel elnémítva a tanulókat.

- Kedves fiúk és lányok! Engedjétek meg, hogy szóljak pár szót mielőtt a bál a kezdetét venné! Úgy tűnik idén is elérkezett a végzősök bálja. Mindig büszkeséggel tölt el, hogy a pár éve még elsősként érkező gyerekekből az évek során több-kevesebb sikerrel felelősségteljes diákokat nevelhettünk kollégáimmal. Szomorúvá tesz, hogy a Roxfortnak el kell búcsúznia ezektől a javarészt kiváló elméktől… De hála az égnek, utánpótlásból sosincs hiány! – mosolyodott el – De beszéd helyett köszöntsük a végzős hetedéveseket nagy tapssal, majd kérlek, nézzétek végig a nyitótáncukat. Ezennel pedig megnyitom az idei bált! Jó szórakozást!

Hangos zene csapott fel minden irányból. Kitárult a nagyterem ajtaja és egymás után lépkedve megjelentek a hetedévesek. A fiúk egyenes tartással, határozottan fogták partnerük kezét, míg a lányok mosolyogva, kecsesen siklottak mellettük. Mindenki a helyére állt, majd a zene átváltott csodaszép keringőre. A lányok ruhái a pasztellszínek különböző árnyalataiban pompáztak, míg a fiúk magas nyakú, elegáns, elöl gombos fekete felsőt és nadrágot viseltek. Mindenki elragadtatva nézte a táncot, csupán a Mardekár asztala felől pislogtak unottan a parkett felé.

Amint befejezték a táncot és elült a hangos taps, a zene ismét átváltott egy gyorsabb tempójú számba és egyre több pár lépett ki a parkettre.

-  Nem akar valamelyikőtök táncolni? – kérdezte felvillanyozva Hermione.

Ron fülig vörösödött és meg se bírt szólalni, Harry pedig végre levette a tekintetét a többi diákról, majd megszólalt:

-  Ron, miért nem mész el vele? Majd ha nagyon nem megy, akkor lekérem tőled. – Mosoly suhant át az arcán.

-  Mi, hogy én táncoljak veled? Én… én… nem is tudok táncolni… - dadogta a fiú.

-  Ugyan már, ne legyél ilyen! Nem akarok egész este itt ücsörögni! – sóhajtott a lány, azzal magával húzta a vörös hajú fiút.

Ron alig mert hozzáérni Hermionéhoz, ráadásul a tánclépések sem mentek olyan simán neki. A lány lába is párszor megbánta, hogy ilyen felelőtlenül választott táncpartnert. Mindkettőjüknek szinte megváltás volt, amikor Harry lekérte Hermionét.

-  Kösz, Harry – súgta a lány hálásan a fekete hajú fiú fülébe.

-  Nincs mit, már nekem is rossz volt néznem… - nevetett vissza.

Harry jó táncosnak tűnt, könnyedén forgatta és vezette a lányt. Hermione soha nem tudta kiszedni belőle, hogy honnan tanulta meg mindezt.

   Alig ültek le a szám végén pihenni kicsit, a fekete fiú már gyorsan le is lépett. Ron nem értett semmit, de Hermione látta, hogy Harry Cho felé tart kicsit bizonytalan léptekkel. Néha elgondolkodott azon, hogy vajon Harry mennyit árulhat el Ronnak az érzéseiről… Úgy látszik, hogy keveset, ha ilyen értetlenül reagál az eseményekre. Na mindegy! – gondolta a lány. Drukkolt, hogy Harry végre összejöjjön Cho-val, még ha nem is ismerte alaposan a lányt. Ők ketten évek óta kerülgették egymást, bár Cedric árnyéka időnként akaratlanul is rájuk vetült, és ezt Cho nehezen viselte.

Tekintetével tovább pásztázta a termet, amikor bátortalanul odalépett az asztalukhoz Neville.

-  Sziasztok! – kezdett bele.  – Hermione, nincs kedved táncolni… velem?

-  Miért is ne? – állt fel a lány.

-  Ugye nem baj Ron? – kérdezte a másik fiú.

-  Miért lenne? – fordult el közömbösséget színlelve a legifjabb Weasley fiú.

Neville-t a tánc során követte Seamus, Lee Jordan, és a Weasley ikrek, Fred és George. Hermione a végigtáncolt majdnem egy óra után úgy érezte, hogy ki kell szellőztetnie kicsit a fejét.

 Óvatosan kikerülte a párokat, majd elhagyva a nagytermet, kilépett a hűs éjszakába. Február lévén már érezni lehetett a tavasz illatát a szélben, de az esték még kicsit hűvösek maradtak. A csillagokat sötét felhők takarták, amik azzal fenyegettek, hogy bármelyik pillanatban kiengedhetik terhüket a világba. Vihar előtti csend… - suttogta a lány. Szerette az ilyen időt. Mindig enyhe bizsergés járta át ilyenkor, mintha a kitörni készülő vihar feszültsége az ő testén is átáramlana.

Maga sem tudta, hogyan, de azon vette észre magát, hogy a tóparton áll, és az egyre haragosabban hullámzó vizet figyeli.

-  Gyönyörű, igaz? – szólalt meg mögötte egy halk hang.

Hermione automatikusan a pálcája után kapott miközben megfordult.

-  Malfoy, mit keresel itt? – sziszegte. Szíve még mindig sebesen vert.

-  Azt hiszem nekem is ugyanannyi jogom van lejönni a partra, mint neked – válaszolt lustán csillogó szemmel a szőke fiú, aki hanyag eleganciával az egyik fa törzséhez támaszkodott karba tett kézzel.

-  Ez igaz. De nem kellett volna a szívbajt hoznod rám.

-  Hermione Granger megijedt tőlem? Micsoda bók! – nevetett szárazon.

-  Mit akarsz tőlem, Draco? – engedte le a pálcát tartó kezét a lány.

A fiú ellökte magát a fától és lassan közelebb lépkedett.

-  Hogy mit akarok…? Magam sem tudom pontosan…

Zavarba ejtően sokáig nézett Hermione mogyoróbarna szemeibe. A másik állta a pillantását. Igazság szerint Draco nagyon is tudta, hogy mit akar, de magának sem akarta még bevallani. Amint meglátta belépni őt a nagyterem ajtaján, elállt a lélegzete. Olyan más volt ezen a napon. Egész este bizsergető érzés fogta el, ha a lányra nézett. Nem értette magát, hiszen ő utálja a sárvérűeket, és főleg azt a hármas fogatot, amibe Hermione is beletartozott. Mégis haragot és enyhe szorítást érzett a gyomra tájékán, amikor látta Ronnal táncolni. Még nevetni sem volt kedve a Weasley gyerek ügyetlenkedésén. Viszont amint Potter is felkérte a lányt, egyenesen gyűlöletet érzett a szívében. Az sem érdekelte, hogy Pansy folyton rángatta és kérlelte, hogy menjenek táncolni. Végig azon gondolkodott hogyan kerülhetne Hermione közelébe. Csak addig vette le a szemét a lányról, amíg Pansyt nem túl kedvesen lerázta. Ez épp elég volt arra, hogy szem elől tévessze a zöld ruhás karcsú alakot. Tekintetével még épp elcsípte, amint kifele igyekszik a teremből. Utána jött. Tudta, hogy ennél jobb esélye nem lesz az este folyamán.

-  Zöld… - mondta ki elmélázva a szót, miközben még közelebb lépett és ujját végighúzta a finom anyagon Hermione dekoltázsánál.

II. rész

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés