Hermione letette az újságot, és szomorúan felsóhajtott. Általában az utolsó betűig ki szokta olvasni a Reggeli Prófétát, de most a cikk után félrerakta az asztalra

Harry szívesen mondta volna, hogy semmi baj, minden rendben lesz, de tudta, a lányt most semmivel sem tudná megvigasztalni. Ráadásul ő maga is elég zaklatott volt tegnap este óta. Egész éjszaka fájt a sebhelye, érezte Voldemort dühét. Vajon mit akartak Pitonkától? Eszébe jutott a hetekkel ezelőtti álma, vagyis a villanások, amelyek egy álomból maradtak.

Rózsák, mindenütt rózsák. Egy kert tele rózsával. Egy hosszú, fekete hajú fiú, rózsaindákkal szorosan egy oszlophoz kötve. Hófehér ingen vörös virágok. Hófehér szirmokra hulló meleg vércseppek. A fiú kinyitja a száját, de Harry nem hallja a kiáltását. Nem tud, nem akar mozdulni. A látvány egyszerre félelmetes és gyönyörű.

A megkötözött fiú hiába vergődik, nem tud szabadulni. Minden egyes mozdulatával mélyebbre hatolnak a tüskék a fiú húsába, kiszaggatják az ingét, felkaristolják finom bőrét. A fehér rózsaszirom, mint egy kis csésze, megtelik vérrel. Harry, valami idegen erőnek engedelmeskedve felemeli a kis szirmot. Vált a kép, ugyan az a kert, de valami mégis más. Mindent aranyszínbe vont valami földöntúli fény. A sziromban lévő vér is áttetsző, olajszerű lett.

- Ne hagyd, hogy elvegyék a rózsát! – hallatszott egy női hang.

- Ne hagyd, hogy elvegyék tőlem! – lépett elő Eugene egy szökőkút mögül.

Harry hirtelen az oszlopra került, a hosszú hajú fiú helyére. Iszonyú fájdalmat érzett mindenütt. Érezte, hogy kiserkenő vére csorog lefelé.

Még valami megmaradt abból az álomból: egy illat. Egy édeskés, fűszeres parfüm illata.

Ezt akkor álmodta, amikor Eugene a kórházban volt. Azonnal meg is írta Hermionénak, de azóta megfeledkezett róla, de úgy tűnt a lány szintén lefelejtette

Aznap reggel viszont ismét érezte az illatot. Nem emlékezett semmilyen álomra, de amikor fölkelt olyan érzése támadt, mintha valaki belemártotta volna párnáját a parfümbe.

Ma mindenáron beszélni akart Hermionéval. Alig várta, hogy elmondhassa neki, de reggel még Eugene itt volt, nem akarta őket zavarni.

Hermione hamarosan végzett az ebéddel, felállt az asztaltól. Harry a helyén maradva folytatta az étkezést, amikor észrevette, hogy néhány mardekáros lány felpattan és követik Hermionét. Harry is felállt, és óvatosan utánuk osont.

Egy oszlop mögül megbújva látta, ahogy Hermione a lánymosdóba megy, a mardekáros lányok szintén. Harry közülük csak Pansy Parkinsont ismerte föl, a többi nevét nem tudta, hiszen néhány évfolyammal alattuk jártak. Rosszat sejtett, de nem mert rájuk szólni, mert tudta, ha alaptalanul kötne beléjük, Piton biztosan elevenen megnyúzná. Aztán eszébe villant, a bájitaltan tanár csak nem hagyná, hogy a fia barátnőjét bántsák… Azért a biztonság kedvéért elővette pálcáját, és a szomszédos fiú vécébe ment. Szerencsére csak egy fal választotta el a másik helyiségtől, így minden szót tisztán hallott onnan.

-„még jó, hogy nem bűvölték meg a falat…” – gondolta.

- Granger! – hallotta Parkinson ellenszenves hangját – Miért tagadod? Hallottuk, hogy nem voltál a saját ágyadban.

- De jó fületek van! Honnan veszitek? – vágott vissza Hermione.

- Patil és Brown beszélték, hogy nem aludtál a hálótermedben.

- Miért érdekel az titeket? Semmi közötök hozzá! – Harry elhatározta, akár mekkora botrány lenne is belőle, ha Herrmionéval valami disznóságot akarnának tenni, meg fogja akadályozni.

- De van! Piton professzornál voltál, igaz? Vigasztalni azt a kviblit! – Pansy az utolsó szót megvetően megnyomta.

- És ha igen? Akkor mi van? – harciaskodott Hermione. A lány szavait döbbent csend követte.

- Mutasd a kezed! – parancsolta az egyik lány, akinek Harry nem tudta felismerni a hangját.

- Ez egy… egy… - hebegte.

- Gyűrű – mondta Hermione – Piton professzor adta.

- Piton… Perselus Piton? – nyögte egy másik.

- Mivel Eugene tudtommal nem professzor…

- De… Ez lehetetlen… Ő adta neked?

- Igen, ő. Miért találnám ki? – válaszolta Hermione türelmetlenül.

- Úgy adta, hogy tőle… tőle kapod? – Harry nem látta az arcukat, de hangjuk alapján igencsak meg lehettek döbbenve.

- Eugene Piton nevében adta.

- És… Te elfogadtad, ugye?

- Látod, hogy itt van a kezemen!

- Igazad van… a helyedben én is ezt tettem volna, ha én is sá… illetve mugli származású lennék. – Harry egyre kevésbé értette a dolgot. Milyen gyűrű?

- Tessék? – most Hermionén volt az értetlenkedés sora – Mondd, miről beszélsz?

- Végül is, így aranyvérű férjed lesz, rokonságba kerülsz Piton professzorral… Eugene-nek meg legalább nem kell szégyenszemre muglit vezetni az oltár elé…

- A sárvérű ezek szerint jobb? – emelte meg a hangját Hermione – Különben is, honnan veszitek, hogy össze fogunk házasodni?

- Most mondtad!

- Én ilyet nem mondtam!

- De igen! Ami a kezeden van, egy jegygyűrű. Minden mardekáros ilyet ad a menyasszonyának.

- Eugene nem mardekáros! – védekezett Hermione.

- De nem is ő kérte meg a kezed, hanem az apja. Mivel ő a Mardekár ház feje, gondolom szeretné, ha a fia tovább vinné a hagyományt…

- Ezt nem mondjátok komolyan… - a fal túloldalán Harry is majdnem leült meglepetésében. Sejtette, hogy Hermione is ugyan azt érezheti.

- Nem mondta el neked? Ejnye! Remélem, azért meghívsz minket az esküvőre! Nekünk mennünk kell! Viszlát – Piton asszony! – azzal a lánycsapat vihogva távozott.

Harry kisomfordált az ajtóhoz, és várta, hogy Hermione megjelenjen. A lány elég sápadt volt, mint sejteni lehetett, és gondterhelten meredt maga elé.

- Hermione! Jól vagy? – aggódva megfogta a lány vállát.

- Jól persze…

- Hallottam, mit beszéltetek…

- Hallgatóztál? – meredt a fiúra.

- I… igen. Féltem, hogy bántani akarnak téged. Ne haragudj!

- Nincs semmi baj… Szerinted? – nézett kérdőn a fiú szemébe. Az magyarázat nélkül is tudta, mire kíváncsi a lány.

- Szerintem írj egy levelet Pitonnak. Majd ő megmagyarázza, hogyan is gondolta a gyűrűt. Szerintem ezek a mardekáros lányok csak féltékenyek rád! Tudod, hogy mindegyik bele van zúgva Pitonba! Szerintem csak bele akarnak rondítani a kapcsolatotokba Eugene-nel, mert félnek, hogy a kedvenc tanár bácsi elpártol mellőlük. Szerintem nem kérheti meg csak úgy a kezed a fia tudta nélkül. Gondolj bele: így sem túl jó a kapcsolatuk, szerintem egy ilyen húzással örökre elvágná magát Pitonka előtt.

- Jól hallom, Piton professzort véded? – mosolyodott el Hermione. A fiú szavai megnyugtatták, hiszen tényleg igaz, a tanár ezt nem tehetné meg a fia háta mögött…

- Nem védem, csak nem szeretném, ha emiatt vesznél össze a barátoddal. Gyere, menjünk a bagolyházba, ott majd beszélgetünk. Szerintem nem lenne jó, ha Ron is hallaná.

***

Harry készségesen felajánlotta Hermionénak a baglyát, hogy azzal küldje el a levelet Pitonnak. Először gondolkodtak azon, hogy Eugene-t kellene megkérdezni, de féltek, hogy ez csak újabb durva veszekedést szülne közte és az apja között, ami a jelenlegi helyzetben senkinek sem hiányozna.

Amikor Hermione útjára engedte a baglyot, Harry nem, bírta tovább, megkérdezte amit már régóta akart tudni.

- Mondd csak, miért pont Pitonkát választottad?

- Tessék?

- Szóval én azt hittem, hogy te Ronnal össze akarsz… Vagyis össze fogsz jönni…

- Én is… Egészen addig, amíg a Szent Mungóba nem szállítottak Eugene-nel. Ő érettebb Ronnál. Azt hiszem Eugene-nel jobban megértjük egymást. Őneki nem csak a kviddics a fontos, meg a sport, nem nevez strébernek…Ő így szeret, ahogy vagyok.

- Értem – sóhajtotta Harry – Pedig összeillettetek volna Ronnal is.

- Nem tudom. Nem hiszem. Vele mindenen összevesztünk. Eugene sokkal felnőttebb, mint a hasonló korú fiúk, akiket ismerek. – a lány ábrándozva nézett maga elé.

- Csak a szakáll miatt, igaz? – vigyorodott el a fiú.

- Irigykedsz csak, igaz?

- Hát… Nem mondhatnám. A gyengélkedőbeli borotválkozós jelenet után napokig rémálmaim voltak. Apropó! Mutasd csak azt a gyűrűt!

Harry megragadta a lány kezét, és közel húzta a szeméhez.

- Szép! Nagyon szép! Nem csoda, hogy irigyek rád! De mi van akkor, ha ez tényleg jegygyűrű? Ha esetleg Pitonka is annak gondolja?

- Nem hiszem, hogy ő úgy gondolná – ez a kijelentés inkább hallatszott szomorúnak, mint bizakodónak.

Néhány perc kínos hallgatás után Harry úgy érezte, hogy ideje lenne szóba hozni az álmát. Attól nem félt, hogy a lány bolondnak fogja nézni, de mindig nehezére esett ilyenekről másokkal beszélni.

Nem csalódott, Hermione feszülten figyelte a beszámolóját. Harry megpróbált mindent pontosan elmondani neki.

- Gondolod, hogy ismét Tudodki… - kérdezte bátortalanul Hermione.

- Nem hiszem. Amikor betört az elmémbe, mindig iszonyúan fájt a sebhelyem, most viszont egyáltalán nem.

- Szerintem meg kellene beszélned Dumbledore professzorral is! Vagy Piton professzorral…

- Piton professzor? Nem „apuka”?

Harry és Hermione meglepetten hátrafordult. A bagolyház ajtajában Lupin professzor állt a megszokott szakadt talárjában. Mosolyogva odament a két fiatalhoz.

- Hadd gratuláljak, Hermione!

- Tessék! Lupin professzor, honnan tudja?

- Tényleg igaz? – a kedves mosoly kissé lehervadt a tanár arcáról – Én meg azt hittem, azok a mardekáros lányok csak találgatnak!

- Hát, lehet, hogy csak találgatnak, lehet, hogy nem! – mondta Harry nyugodtan.

- Ezt meg hogy értsem?

A két fiatal gyorsan elmesélte a gyűrű történetét Lupinnak.

- Önnek mi a véleménye? – kérdezte végül Hermione.

- Őszintén szólva nem tudom! Valóban eléggé aljas húzás lenne Perselustól, ha ilyen ügyben a fia háta mögött intézkedne… Viszont, ha jól tudom ő is így házasodott össze a feleségével.

- Hogy? – nézett nagyot Harry.

- Megmondták neki, hogy melyik lányt kell elvennie, a szülők mindent elintéztek, nekik csak az esküvőn kellett megjelenni, valamint kimondani az igent.

- Ezt honnan tudja? Akkor tudott ön is Eugene-ról?

- Sirius mondta még, körülbelül egy évvel a születésed előtt, Harry. De a fiúról nem tudtam egészen addig, amíg ide nem jött az iskolába. Szegény Eugene! Nem irigylem! – a férfi odalépett az egyik bagolyhoz, és egy kis levelet erősített a lábához, majd a küldeménnyel útjára engedte a madarat.

- Lupin professzornak mi a véleménye róla?

- Mármint Eugene-ról? Nos… vele igazán csak egyszer beszélgettem a múlt hónapban, amikor Perselus vele küldte el a farkasölőfű-főzetet. Szerintem rendes fiú, bár látszott rajta, hogy apja már előzőleg kiokosította, miféle szerzet vagyok… De ha engem kérdezel, szerintem az esküvő még egy kicsit korai lenne…

- Tudom, tudom! Tényleg! Önnek ki beszélt a gyűrűről?

- Néhány mardekáros lány a folyosókat járja, és terjesztik a nagy újságot! Eddig nem hiszem, hogy sokan komolyan vették őket!

Remus Lupin ez esetben tévedett. Amikor Hermione és Harry elhagyta a bagolyházat, szinte mindenki őket figyelte, összesúgtak a hátuk mögött. A Mardekár ház tanulói mind álnokul meghajoltak Hermione előtt, vagy csak odaköszöntek: „Jó napot Piton asszony! Hogy szolgál a kedves egészsége?”

Persze Hermionne megpróbálta félvállról venni a dolgot, nem is figyelve rájuk, de amikor tizedszerre is kérték tőle a meghívót, dühösen a hálótermébe sietett. Persze ott sem számíthatott nyugodt pihenésre. Parvati és Lavander örömmel ugrottak a nyakába „Mi tudtuk! Tudtuk előre!” felkiáltással, és az esküvő pontos részleteit akarták szegény lánnyal tárgyalni, aki inkább a fiúhálóba sietett.

Ott szerencsére Harry mindent elmondott a fiúknak, így legalább ők nem nyaggatták őt.

Este a várva várt válasz megérkezett. Hermione soha nem örült úgy küldeménynek, mint ennek. Hálásan megsimogatta Hedvig tollait, majd remegő kézzel kibontotta a levelet:

Kedves Miss Granger!

Megdöbbenve olvastam a levelét. Nem, az a gyűrű nem jegygyűrű, és soha nem volt ilyen szokás a házamban. Értetlenül állok az eset fölött – nem értem, hogy miért találgatnak a tanítványaim ilyen sületlenségeket. Még jobban meglepődtem, amikor nagyra becsült kollégám, Remus Lupin…

Hermione maga előtt látta a tanár gúnyos arckifejezését.

… hasonló levéllel keresett föl. Nem írná meg, mely tanítványaim indították ezt a pletykát?

Eugene jól van, most a Weasley ikrek szórakoztatják. Ha túléli őket, a jövő héten visszamegy az iskolába. Még valami! Hétfőn jöjjön az irodámba tanítás után! Fontos dolgot szeretnék önnel megbeszélni.

Perselus Piton

Hermione hátradőlt a fotelban és elmosolyodott.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés