24. fejezet

Különös örökség

Eugene hallotta Hermione figyelmeztetését, de túl kába volt ahhoz, hogy fel is fogja, mit mondanak neki. Ösztönösen nyúlt a nyakához, ahol a legnagyobb fájdalmat érezte.

Ahogy a tenyerét rászorította a medálra, felnyögött az újabb kíntól. Az izzó fém eddig is bele volt égve a nyakába, de most a tenyerét is megsebezte.

Le akarta tépni magáról az ékszert, de ezzel csak azt érte el, hogy a lánc is felforrósodott.

- Vedd el onnan a kezed! - mondta Piton nyugodtan. Nem törődve azzal, hogy ő maga is megsérülhet, óvatosan lefeszegette a fiú ujjait a medálról.

- Eugene... Nyugodj meg... Próbálj megnyugodni - Hermione megnyugtatónak szánt szavai nem érték el a kívánt hatást, hiszen a hangja remegett az idegességtől.

Eugene még percek múlva sem tudott megszólalni. Az álom képei újra és újra leperegtek a szeme előtt. Annyira valóságosnak tűnt, mintha... Mintha csak visszaemlékezett volna.

Még mindig látta a szeme előtt a fekete hajú nő arcát, ahogy könyörög neki... Könyörög, hogy ne haljon meg...

Érdekes módon álmában nem érzett halálfélelmet... De most...

Pizsamája, és az ágy matraca csurom víz lett az izzadságtól, könnyei megállíthatatlanul folytak.

- Fiam... Magadhoz tértél? Mondj már valamit! - mondta Piton türelmetlenül.

Eugene még mindig képtelem volt egy szót is kinyögni, viszont belekapaszkodott apja kezébe, ami még mindig mellkasán nyugodott.

- Eugene... Adunk neked egy bájitalt... Attól egy kicsit jobban leszel - a férfi intett tekintetével Hermionénak, hogy próbálja a főzetet megitatni a fiúval, de ahogy az ajkához ért a serleg, összeszorította a száját.

- Idd meg... Kérlek - mondta a lány halkan - Meg kell innod, hogy jobban legyél!

A fiú viszont nem engedelmeskedett. Azt sem bánta, hogy a bájital lecsurog a száján két oldalt, és végül beleivódik a hajába.

- Ez így nem lesz jó... - morogta Piton - Miss Granger, fogja le a kezét!

Hermione eleget tett a tanár utasításának, és erősen ráfogott Eugene csuklójára.

- Ezt szépen megiszod - sziszegte a férfi fenyegetően.

Eugene ijedt és zavaros tekintettel nézett vissza az apjára.

- Jó erősen fogja? - kérdezte a tanár Hermionét, majd amikor a lány igenlően bólintott, befogta a fiú orrát. Eugene először küzdött, de csakhamar levegőt kellett vennie, így Piton a szájába tölthette a bájitalt. A fiú persze kénytelen volt mind lenyelni, ha nem akart megfulladni.

- Jó... Most várunk - mondta a férfi hűvös nyugalommal - És ha tényleg magadhoz tértél, adsz egy kis magyarázatot.

Eugene mozdulatlanul feküdt, közben apja viselkedését próbálta megfejteni. Miféle magyarázatot? Hiszen lemerte volna fogadni, hogy ő az, aki a legkevésbé érti a történteket.

Az idő multával valóban erősebbnek érezte magát, de nem nagyon akarta ezt a környezetével tudatni. Volt egy olyan érzése, hogy a kellemetlenségek java még hátra van. Hiszen Hermione is olyan furcsán viselkedett...

Félig behúnyt szemmel figyelte a lányt. A mindig mosolygós Hermione most mereven nézett maga elé. Úgy tűnt, mintha haragudna valamiért rá...

"Talán csak nem... - gondolkodott el a fiú - De ez lehetetlen! Nem láthatja senki más az álmokat, csak az aki megálmodja őket..."

A gondolatra, hogy Hermione végignézte, amint egy másik nőt csókol, megijedt. Csak remélte, hogy más miatt viselkedik ilyen furcsán.

- Nos fiam, már egészen biztosan magadhoz tértél. Először egy kérdésre válaszolj: van valami közöd a halálfalókhoz?

- Tessék? - nyögte döbbenten a fiú. Nem tudta mire vélni apja kérdését.

- Megismétlem: a Sötét Nagyúr akarata miatt vagy itt?

- Hogy... Hogyan jut eszedbe ilyen?

- Válaszolj - sziszegte a férfi.

- Nem! Persze hogy nem! - csattant fel fölháborodva a fiú.

- Jobb, ha magad bevallod... - Piton arcán gúnyos mosoly suhant át.

- Nincs mit bevallanom... Én tényleg nem tudok semmit. Nem értem, mi történt velem! Elaludtam, és...

- Igazat mond - hallatszott egy nyugodt hang a terem egyik sarkából. Eugene csak sejtette, hogy valamelyik vendég tartózkodik még a gyengélkedőn, bár nem látott el odáig az ágyat körülvevő függöny miatt.

- Apa... Mi ez az egész? Fogalmam sincs, mire akartok kilyukadni! Mi közöm lenne a Nagyúrhoz, és a halálfalókhoz? - tekintetével kétségbeesetten kereste apja és Hermione pillantását, de mindkettő elfordította a fejét, ha ránézett.

- Eugene... - kezdte Hermione halkan - Védőbűbáj van rajtad.

- De ez jó nem? - nem értette, hogy ez miért ad okot erre a furcsa viselkedésre.

- Nem - mondta Piton - Tudod, sokféle védelmet lehet az embereknek biztosítani varázslattal. De ami téged véd az fekete mágia.

- Tessék?

- Méghozzá nagyon erős fekete mágia - mondta Atafusz, aki eddig a szoba sarkából figyelte az eseményeket - Még többedmagunkkal sem tudtuk megtörni.

- Még mindig nem értem... Miért bocsátana rám akárki is ilyen erős védelmet? - értetlenkedett a fiú.

- Nem tudjuk. Pontosan magát a bűbájt sem sikerült beazonosítanunk - válaszolta az indiai férfi.

- Akkor honnan veszik, hogy sötét varázslat az, ami rajtam van? - türelmetlenkedett a fiú.

Kimondhatatlanul idegesítette, hogy gyanúsítgatják.

- Miss García főzetének köszönhetően megbizonyosodtunk róla.

- A főzet... de... Miért? - lehajtotta a fejét, hogy ne lássák arcán a kétségbeesést. Úgy érezte, elárulták. Legalább azt megmondhatták volna, mit iszik meg...

- Inez fel sem tételezte rólad, hogy bármi közöd is van a fekete mágiához. Nagyszerű bájital. Meggyógyít sok betegséget, és minden gyengébb hatású átkot megszüntet. Viszont megöli azt, akin sötét varázslat ül - magyarázta Atafusz. Hangjában nem hallatszott düh vagy gyanakvás.

- De én élek! - sziszegte a fiú - Vagy fogalmazzak úgy: még élek?

- Nem fogsz meghalni. Nem lehet megölni téged. Legalábbis ezzel a szerrel nem. - mondta halkan Piton.

- A védelmed erősebbnek bizonyult, mint a bájital. Ez szinte a csodával határos - jelentette ki az indiai férfi.

- De... én csak egy kvibli vagyok... - próbált védekezni a fiú.

- Tudjuk, de egy ilyen erős varázslatot csak egy kívülálló bocsáthat valakire. Ez független az alany varázserejétől.

- Mint az emelvényen... a rózsáknál - mondta elgondolkodva a fiú.

- Milyen rózsák? - kapta fel a fejét Piton.

- Amikkel az oszlophoz kötöztek... Hogy meghaljak - válaszolta Eugene nyugodtan.

- Téged? Mikor? - kérdezte Atafusz.

- Álmomban... Azaz nem biztos, hogy csak álom volt...

- Most láttad ezt, mialatt a bájital hatása alatt voltál? - csillant fel a férfi szeme.

- Igen - bólogatott Eugene.

- Meséld el... Részletesen, ha lehet - biztatta a férfi.

Eugene nagyot sóhajtott, és belekezdett a történetbe. Megpróbálta minél pontosabban felidézni az álmát, amire a serkentő bájital hatására egyre homályosabban emlékezett.

Mindenki némán hallgatta a beszámolót, ami csak a fiú zavarát növelte.

- És mit éreztél mialatt aludtál? - faggatózott tovább a férfi.

- Igazából semmit... Csak fájdalmat a végén - válaszolta a fiú őszintén.

- Úgy értem féltél? Izgultál?

- Nem... Pedig az egész olyan valóságos volt...

- És mondd csak, miért akartak megölni téged?

- Igazából nem is ők akartak megölni... Én akartam, hogy megtegyék - Eugene nem tudta, hogy mivel mond jót vagy rosszat, így jobbnak látta őszintén válaszolni.

- És miért választottad a halálnak eme bizarr módját? - Atafusz arcán elégedett mosoly jelent meg.

- A családomért - mondta kicsit félénken.

- Már értem. Nem hittem volna, hogy bárki is képes végrehajtani ezt a bűbájt - csóválta a fejét Atafusz.

- Kérem, nem mondaná el, mire gondol? Tudtommal én vagyok leginkább érintett az ügyben, úgyhogy várom a magyarázatot! - heveskedett Eugene.

- Ez egy igen ritka varázslat. Én is csak olvastam róla, de nehezen hittem el, hogy létezik. A lényege az, hogy generációkon keresztül az egyenes ági leszármazók öröklik ezt a védelmet. Két tárgynak kell biztosítania a bűbáj fennmaradását.

- Gondolom a medálom az egyik... - ösztönösen odanyúlt a már testmelegre hűlt ékszerhez.

- A ládát ki tudtad már nyitni? - kérdezte Piton - Minden bizonnyal benne lesz a másik.

- Ki tudtam nyitni, de nagyon sok dolog van benne...

- Nem ez a fontos - mondta Atafusz - A lényeg az, hogy addig nem lehet téged megölni, míg a nyakadban van a medál.

- Tehát halhatatlan vagyok? Ezt elég nehéz elhinni, hiszen édesanyámat is meg tudták ölni.

- Igen... De akkor már átszállt a bűbáj rád. Nem konkrétan téged véd ez a varázslat... Ennek a célja a vérvonalat fenntartani. Ha a gyermekednek átadod a medált, te ismét védtelen leszel.

- És ha nem lesz gyermekem? Vagy ha megtartom magamnak a medált? - csóválta a fejét kételkedve a fiú.

- Ez elég valószínűtlen. Gondolod, hogy egy sötét varázslatnak számít olyan csekélység, mint a te akaratod?

- Ezt nehezen hiszem el... Nem érzem, hogy bármi is befolyásolná a gondolataim.

- Még nem is tettél olyat, ami ellentmondana a varázslatnak.

- De... Egyáltalán mitől sötét mágia ez? Nekem úgy tűnik, hogy nem sokat ártok vele senkinek...

- Amelyik bűbájhoz egy ember halála kellett, az nem nevezhető ártalmatlannak. Az a férfi azért ölette meg magát, hogy ez a varázslat létrejöhessen. Az ő haláltusájából merít erőt ez a medál.

- Tehát feláldozta magát...

- Önfeláldozás túl szép megfogalmazás a fanatizmusra - mosolyodott el kissé gúnyosan Atafusz - Annak, aki a bűbájt indította önmaga akaratából kellett megtennie úgy, hogy egy pillanatra sem bánja meg, még ha a kínok kínját éli is át. És minél erősebb volt a fájdalma, annál később csökken a varázslat hatása.

- Te jó ég... Azon a pergamenen volt vagy húsz név - nyögte sápadtan a fiú. Mindig is viszolyogva nézte azokat az embereket, akik valami iránt elvakultan rajonganak. És azt sem értette soha, hogy emberek hogy lehetnek képesek olyasmi miatt meghalni, aminek sok értelmét nem látta.

- Azt hiszem, most magatokra hagyunk titeket - mondta Piton, és felállt a székről - Ezt még később megbeszéljük, de előbb emészd meg a hallottakat. Miss Granger, egy darabig még maradjon itt, ha kérhetem...

- Rendben, professzor - bólintott a lány.

Eugene csendben meredt maga elé, nem nézett menyasszonya szemébe. A sok új információtól zsongott a feje. Akárhogy is próbálta megérteni az egészet, újabb és újabb kérdések merültek fel benne.

- Jól vagy? – kérdezte Hermione.

- A körülményekhez képest... Miért kell a családomról ilyen szörnyűségeket megtudni mindig? – nyögte fájdalmasan – Kíváncsi vagyok, mi jöhet még ezek után...

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés