30. fejezet

A másik világ

Harry összeszorította a szemét, várta a zuhanás végét a lepel túloldalán, de az elmaradt. Amikor körülnézett fekete űrt látott, néhány kékesfehér fényponttal.

Könnyűnek, szinte súlytalannak érezte a testét. Nem tudott megmozdulni, akárhogy is próbálkozott.

A fénypontok egyre nagyobb sebességgel közeledtek felé, hamarosan körberajzották őt, mint apró szentjánosbogarak.

Harry maga sem tudta miért, de félt tőlük.

Hamarosan a sötétségből semmi nem maradt és a kicsi fénypontok egy kékesfehér világító aurát vontak köré.

Néhány pontocska összeolvadt, és egyre nagyobb gömböt alkotott.

A Harry legszívesebben kiáltott volna, ha egyáltalán kijött volna egy hang is a torkán. Egyre közelebb került hozzá a fénylabda, mígnem hozzáért mellkasához. Azt hitte, meg fogja égetni, vagy fájdalmat okoz, de nem ez történt...

A karkötő, amit Eugene-tól kapott felmelegedett, és mintha ez a melegség a csuklójából kiindulva burokkal vonta volna be a testét.

A fényburok ettől kezdve egyre gyengébb lett, és a gömb is szétesett apró szentjánosbogarakra....

Újra sötét lett, és megint elkezdett zuhanni...

Ahogy egyre mélyebbre került, egyre több szellemet látott maga mellett elsuhanni. A kékesszürke, áttetsző testű alakok figyelemre se méltatták, mintha nem is létezne.

-"Sirius! Neki is itt kell lennie! - gondolta, és megpróbálta tekintetével megtalálni keresztapját a kísértetek között, akit észre is vett egy idő után.

Megpróbált mozogni, hátha oda tud valahogy jutni hozzá, de nem járt sikerrel.

A szellemalak mintha megérezte volna, hogy szólítják, közelebb úszott Harryhez.

A fiú kinyújtott keze után nyúlt, mire Harryn végigfutott a hideg borzongás, mint mindig, amikor kapcsolatba került a szellemekkel.

- Sirius! - kiáltotta, amikor a sötétség mögötte megnyílt. Harry rázuhant a fehér padlóra, és elvesztette az eszméletét.

***

- Harry! Harry, jól vagy? - hallotta az ismerős hangot de nem akarta kinyitni a szemét, mert biztos volt benne, hogy csak hallucinál. Bár az érzékei tisztán jelezték, tudata erősen tiltakozott: lehetetlenség bárkit is visszahozni a halálból.

- Térj magadhoz! – rázta meg a férfi erősen.

Harry erre kinyitotta a szemét, és újra szembetalálta magát keresztapja tekintetével.

- Sirius - nyögte elhaló hangon - Tényleg te vagy az? - nem tudta elhinni. Kezével belekapaszkodott a férfi ruhájába, hogy megbizonyosodjon róla: nem álmodik.

- Ki más lenne? - nevetett fel ugatásszerű hangon Sirius - De azt elárulod hol vagyunk?

- Nem emlékszel semmire? Semmire, ami a lepel mögött volt? - kérdezte halkan a fiú.

- A lepel mögött? Csak annyira emlékszem, hogy egy átok eltalált, és elestem... És hogy néhány perccel ezelőtt tértem magamhoz.

- Annyira... Hihetetlen, hogy itt vagy! - mondta boldogan Harry, akinek csak mostanra sikerült valamennyire felfognia: tényleg visszakapta a keresztapját.

- Miért? - kérdezte nevetve a férfi. Fogalma sem volt, miért vált ki ennyire heves reakciót Harryből a látványa.

- Azt hittem nem látlak soha többé - borult a fiú a teljesen értetlen férfi nyakába.

***

Eugene az egyik oszlopnak dőlve ücsörgött, és várta, hátha jöjjön a segítség. Csak remélte, hogy aki a ládát visszazárta, valamelyik barátja volt.

A következő amit érzett, hogy valaki csuklón ragadta, és rángattta ki messzire a halálfalók gyűrűjéből.

Nem látott semmit a vakító fénytől, de követte a másikat.

Néha megpróbált lassítani, de a rántás a csuklóján további futásra ösztökélte.

Amikor véget ért a varázslat hatása, látta, hogy Neville az, aki minden erejével húzza őt magával.

Amikor elég messzire értek lassítottak.

- Jó... talán most már biztonságban leszünk - lihegte a griffendéles fiú.

- Ti hogy kerültetek ide? - kérdezte mogorván Eugene.

- Jöttünk megmenteni - felelte kicsit óvatosan a másik.

- Kinek az ötlete volt? - sziszegte a hosszú hajú fiú - Remélem Hermionénak nem lesz baja!

- Remélem egyikünknek sem... Egyelőre még mi sem vagyunk biztonságban.

- Azt tudom jól! - morogta Eugene - És mi a terv következő része?

- Milyen terv? - pislogott Neville.

- Amivel készültetek. Vagy csak annyi volt, hogy elvakítjátok a halálfalókat? - idegeskedett a fiú.

- Ja... Nem... Az volt a cél, hogy téged valahogy eltávolítsalak a csata helyszínéről... Te úgysem tudnál tenni semmit, és... - itt hirtelen elakadt, és lesütötte a szemét, mintha valami rosszat készült volna mondani.

- Csak hátráltattam volna a varázslókat, igaz?  - fújt egyet a fiú. Nem is igazán Neville-re volt mérges, csak úgy érezte valakin le kell vezetnie a feszültséget, különben felrobban.

- Nos... Igen - mondta Neville még jobban összehúzva magát.

- Na jó, gyerünk, keressünk valami kijáratot! - mondta Eugene még mindig füstölögve, és elindult az egyik irányba.

- Te tudod, hogy lehet innen kijutni? - csodálkozott el a másik.

- Lövésem sincs. De ha idekerültünk, akkor ki is tudunk jutni valahogy.

Neville csak megrántotta a vállát, és követte a fiút.

***

A Rend ezalatt a legtöbb halálfalót harcképtelenné tette, csak néhány maradt még, akik küzdöttek.

- Miért késlekedtetek ennyi ideig? - sziszegte idegesen Piton Tonksnak, amikor a nő felsegítette őt a földről. Bár a férfi amúgy erős volt, a sok cruciatus igencsak legyengítette.

- Nem működött a tükör, ami a levélben le volt írva! - mentegetőzött a nő.

- A huszonnégyes pincehelyiségben kerestétek? - kérdezte ingerülten Piton.

- Igen, abban. Lomtár, tele régi cuccal, lepedővel letakarva. Hozzáértünk a tükörhöz, de nem történt semmi!

- Akkor biztos megszüntették a transzportáló bűbájt... - sóhajtotta Piton - De akkor mégis hogy találtatok ide?

- Dumbledore küldött egy baglyot nekünk a pontos leírással, így ide tudtunk hoppanálni. Te jó ég! - sikkantotta a nő, ahogy felnézett. Piton követte a tekintetét, és tátva maradt a szája a döbbenettől. Sirius Black jött velük szemben, támogatva sebesült keresztfiát.

***

Eugene néhány perc monoton gyaloglás után megállapította: a látszattal ellentétben igenis van vége a csarnoknak.

- Végre - sóhajtott fel megkönnyebbülten Neville, amikor meglátták a falat.

- Még korai örülni... ha találunk valami ajtót, akkor talán megússzuk... - mosolyodott el Eugene. Már közel érezte a szabadulást, amikor egy fénycsóva közvetlenül mellettük belecsapódott a falba. Nyomában egy nagy lyuk keletkezett,  így látszott, hogy egy folyosó van mögötte.

Neville gondolkodás nélkül behúzta a fal mögé a fiút. Vesztükre. Ugyanis a következő átok hatására az amúgyis meglazult téglák betemették mindkettőjüket.

***

- Húsz halálfalót elfogtunk... - jelentette Remus, a csata végeztével.

- Huszonegyen voltak - morogta Piton, akit a többiekkel ellentétben egyáltalán nem tett boldoggá Sirius 'feltámadása'.

- Akkor még keressük... A többi gyerek megvan? - kérdezte Tonks aggódva.

- Hermionét és Ront megtaláltuk, őket már visszaszállítottuk a Roxfortba. Harry itt maradt még.

- Eugene hol van? - nézett körül idegesen Piton.

- Nem tudjuk... Néhányan a keresésére indultak, de még nem tértek vissza - válaszolta Remus.

- Ki az a Eugene? - vonta fel a szemöldökét Sirius.

- Semmi közöd hozzá - csattant fel Piton - Megyek, megkeresem én... Ha valami baja esett, elevenen megnyúzom!

- Én is megyek! - ajánlotta fel Harry.

- Te mégy vissza az iskolába, de most! - sziszegte a férfi, majd gyorsan távozott.

Látom, Pipogyusz maradt a régi - morogta Sirius - Gyere Harry, csakazértis megkeressük azt a kölyköt!

- Tényleg vissza kellene mennie Harrynek a Roxfortba - figyelmeztette Remus a barátját.

- Hogy ennek a bőregérnek legyen igaza? Azt már nem! - vigyorodott el a férfi.

- Tényleg szeretném őt megkeresni! - nézett kérlelő tekintettel Remusra a fiú - Annyira nem vagyok rosszul, és a sérüléseim sem komolyak!

- Hát jó... Küldjetek szikrákat, ha megtaláltátok őt vagy Neville-t - kiáltott utánuk a férfi, de Siriusék akkorra már elindultak.

Végtelen hosszúnak tűnő gyaloglás után Harryék is eljutottak a terem egyik végéig.

- Innen hogyan? Maradunk a fal mellett, vagy elindulunk más irányba? - kérdezte Harry.

- Menjünk arra - mutatott Sirius a távolba - Ott mintha látnék valamit.

Valóban, a fehérséget megtörte valami sötétebb folt a fal mentén.

Izgatottan szaporázták meg lépteiket. Amikor közelebb értek, észrevették, hogy a falat berobbantották egy darabon.

- Itt nincs semmi - állapította meg a fiú.

- Harry, te vagy az? - hallatszott egy fojtott hang a fal belsejéből.

- Neville? - kapta fel a fejét a megszólított.

- Én vagyok! Ránk omlott a fal, nem tudunk kiszabadulni! - mondta a fiú kétségbeesett hangon - Eugene is itt van, de komolyan megsérülhetett, mert még mindig nem tért magához!

- Várj kiszabadítunk titeket - mondta Sirius, és emelte is a pálcáját, hogy a téglákat elmozdítsa a kijárat elől. Harry közben piros szikrákat küldött a magasba, majd igyekezett Siriusnak segíteni.

Ketten viszonylag gyorsan haladtak, Neville

pár perc múlva már ki tudott jönni a fal mögül, viszont Eugene kiszabadításához a legtöbb téglát el kellett pakolni, hiszen teljesen maguk alá temették őt.

Harry teljesen lemondott arról, hogy életben találja a fiút, hiszen ha valami csoda folytán nem kapott halálos sérülést a rázuhanó tégláktól, azóta biztos megfulladt...

- Ez meg mi? - kérdezte Sirius, amikor egy tüskés indát talált az egyik tégla alatt.

Ahogy egyre több törmeléket emeltek fel, láthatóvá vált, hogy valami szúrós növény futotta be a folyosó egy részét.

- Hol van Eugene? - kérdezte szorongva Harry.

- Itt kell, hogy legyen - mondta Neville halkan.

- Jó, akkor megnézzük a gaz alatt - jelentette ki Sirius, és egy bűbájjal kiszárította a növényt.

Az összefonnyadt levelek alatt így már látszottak a fiú körvonalai.

Sirius óvatosan, nehogy megszúrják a tövisek, megszabadította a fiút az indáktól.

- Még él - mondta megnyugtatásul a két idegesen toporgó fiatalnak.

- Black! - harsant fel a háta mögött egy ellenszenves hang - Ha hozzá mersz érni...

- Jól van, Piton... Átengedem a terepet... - mondta kissé gúnyosan Sirius.

Perselus odament a férfi helyére, és rászegezte a pálcáját a földön fekvő fiára.

- Stimula! - szórta rá a varázslatot Eugene-ra, aki erre mocorogni kezdett - Állj csak fel! Tudom, hogy semmi bajod! - sziszegte idegesen a fiúnak, aki még megfordulni sem tudott.

- Piton, jó lenne ha a diákokkal normálisan viselkednél. Gondolom Dumbledore nem örülne neki, ha megtudná, hogy így beszélsz velük - mondta hűvösen Sirius, de a szeme villámlott a dühtől.

- Ehhez neked semmi közöd! - förmedt rá a másik, és mivel belátta, Eugene nem fog magától felkelni a földről, odahajolt, és talpra segítette.

A fiú még igencsak szédült, így kénytelen volt belekapaszkodni apjába, hogy ne essen el újra.

- Azt hiszem, elnapolom a büntetésed, de ne hidd hogy megúsztad! - morogta a férfi, és ölbe vette a fiút - mehetünk! - szólt oda a többieknek mogorván. Nem látszott rajta, de határtalan megkönnyebbülést érzett legbelül.

***

A gyengélkedőn Hermione és Ron ébren várták, hogy társaik is visszakerüljenek a Roxfortba.

Már egy jó ideje visszaküldték őket, bár ők erősen tiltakoztak ez ellen.

Mereven bámulták a falon függő óra számlapját. Az idő szinte csigalassúsággal telt. Csak remélni merték, hogy a többieket is hamarosan újra láthatják.

Minden egyes ajtónyitódáskor nagyot dobbant a szívük, de néhányszor csalódniuk kellett, amíg tényleg a várva várt emberek megjelentek.

- Eugene! - pattant fel Hermione az ágyból nem törődve Madam Pomfrey rosszalló pillantásával.

- Itt van - mondta kedvetlenül Piton, mialatt az ágyra helyezte az eszméletlen fiút. Bár nem látszott rajta semmi külső sérülés, csak nagyon rövid ideig tért magához - Majd ha jobban lesz, el is mondja, mi történt vele. Maga meg menjen vissza az ágyába, és pihenjen. Erre a jómadárra majd vigyázok én.

- Nekem nem is örülsz? - kérdezte Harry a háttérből mosolyogva.

- Jaj, dehogynem - nevette el magát a lány, és indult, hogy megölelje a fiút, amikor félúton megtorpant - Sirius? - nyögte elhaló hangon, amikor meglátta, ki is áll Harry mellett.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés