3. Fejezet - Egy vacsora és következményei

Lizy annyira elkalandozott az emlékeiben, hogy észre sem vette, mennyire elrohant az idő. Este hét volt és tudta, fél óra múlva vacsora, amikor Dumbledore bemutatja a többi tanárnak. A tanároknak, akiket eddig is jól ismert, mától mégis minden egy kicsit más lesz, hisz nem a tanárai, hanem a kollégái lesznek. Rendbe szedte magát, majd elindult a Nagyterem felé. A kastély csendes volt, és kihalt. Olyannyira, hogy még Elizabeth halk léptei is visszhangzottak. Félúton járhatott - mélyen gondolataiba merülve - amikor az egyik saroknál belerohant a bájitaltan tanárba, mert nem vette észre.

- Ejnye Miss Potter! Egy diáklánynak még csak-csak megbocsátható, hogy ábrándozva sétálgat a folyosón, de egy tanárnő ezt nem engedheti meg magának. Legközelebb figyeljen oda, mert még feldönt valakit a nagy álmodozásban! - Piton felsőbbségteljesen végigmérte közben a lányt.  Elizabeth legszívesebben megpofozta volna a férfit, de tudta igazát, és ezért azt kívánta, bárcsak megnyílna alatta a föld.

- Elnézést Piton professzor, tényleg nagyon elgondolkoztam, és siettem is – hadarta. - Máskor jobban figyelek majd.

- Még valami Miss Potter! Miután kollégák vagyunk, bár milyen okokból, azt inkább ne firtassuk, szólítson Perselusnak. Eléggé nevetséges lenne, ha, még mindig úgy kezelne, mintha a tanára lennék - mondta, de olyan hangsúllyal, mintha ő maga sem gondolná komolyan, csak a formaságok miatt tett így.

- Rendben van… Perselus - szólt a lány bátortalanul. - De akkor én is kérnék valamit. -

- Igen? - a bájitalok mestere kíváncsian meredt rá.

- Annyit, hogy akkor Ön is… illetve Te is szólíts Elizabethnek – folytatta, és egy félénk mosolyt küldött a férfi felé.

- Rendben, ez természetes - felelte a férfi, de úgy, hogy az minden volt, csak természetes nem.

Elindultak a Nagyterem felé, ahova már majdnem mindenki megérkezett. Lizy Piton és Minerva közt foglalt helyet. Maga sem tudta miért, de kereste a tanár társaságát. Diákévei alatt is vonzódott a férfihoz, de megpróbálta elhitetni magával, ez csak a tanára iránti mély tisztelet és megbecsülés. Még ha szerelmes is lett volna Perselusba, hogy nézett volna az ki. Mindenki gyűlölte, és két barátja így is egyenesen árulásnak vette, hogy Elizabeth nem talált magának mást, akiért rajonghatott volna. Persze mindig elintézte a fiúk gúnyolódásait azzal, hogy Piton igenis jó tanár, és sokat lehet Tőle tanulni, csak nem a cinikus megjegyzéseire kell figyelni. Charley és Mark pedig túlságosan kedvelték a lányt, hogy emiatt vitázzanak vele.

Lizy viszont ma nem értette, mi történik vele. Vacsora alatt is, miután Dumbledore körbevezette a tanárok közt, és „bemutatta” mindenkinek, a férfi tekintetét kereste, és próbált társalgást kezdeményezni vele.

- Perselus, mondd, van valami új irodalmad a bájitalokról? Az egyetemen csak 2002-ig volt meg „Az Egyetemes Bájitalok és Varázserejű Főzetek” folyóirat, és úgy érzem, elég sok minden történt az idei „fél” évben ahhoz, hogy publikáljanak, és nem szeretnék nagyon lemaradni - nem értette, miért pont ez jutott eszébe.

Piton azt hitte, rögtön félrenyeli azt a rántott hús darabot, ami épp a szájában volt, ám nagy nehezen mégis sikerült lenyelnie.

- Hogyhogy Elizabeth, még mindig érdekelnek a bájitalok? - kérdezte szokásos gúnyos hanglejtésével.

- Természetesen, csak nem azt hitted, hogy miattad foglalkoztam csak ezzel a tantárggyal? - válaszolta Lizy huncutul csillogó szemekkel

Piton szólni sem tudott. Maga sem tudta, a megdöbbenéstől, vagy a dühtől. Kezdte elveszíteni az önuralmát. Nem emlékezett volna rá, hogy valaki egy percen belül kétszer is így megtáncoltassa a vérnyomását. - Azt hittem, azért választottad a bájitaltant fakultásnak, hogy könnyebben jobb jegyet kaphass. Persze engem ilyen trükkökkel nem lehet megfogni - mondta.

- Már akkor is tudtam, hogy Téged nem hat meg, ki fakultál a tárgyadból, de én nem is ezért tettem, hanem mert érdekelt, és ez a mai napig így van. Az egyetemen is a sötét varázslatok kivédése mellett meghallgattam jó pár bájitalkészítésről szóló előadást – felelte a lány.

- Következő tárgynak a bájitaltant szeretnéd tanítani a sötét varázslatok kivédése mellett? - kérdezte Piton, és mintha egy mosolyféle jelent volna meg a szája sarkában.

- Nem, egyáltalán nem, azt meghagyom annak, aki tényleg ért is hozzá - mondta Lizy, és rámosolygott a férfira, aki önkéntelenül is viszonozta ezt.  Jólesett neki a lánnyal beszélgetni, és saját maga is meglepődött, hogy néha szarkazmusát is félretette. Akaratlanul is jót tett az egojának, hogy Elizabeth beszélgetni próbál vele, és ráadásul nem is afféle női badarságokról, hanem a bájitalokról. A mai napig azt hitte, csak nyakasságból vállalta a bájitaltan fakultációt, most viszont meggyőződött róla, fiatal kolléganőjét tényleg érdekli ez a tudomány.

- Rendben, vacsora után gyere le az irodámba, odaadom az idei számokat, ha tényleg érdekel – mormolta félhangosan, és elindult kifelé.

- Akkor nemsokára találkozunk Perselus – szólt utána Eliza búcsúzóul.

Alig hitte el, ami történt. - Ha nem számítjuk, hogy Perselus milyen cinikus volt az elején, egész jól elbeszélgettünk. És még a folyóiratait is kölcsönadja. – összegezte Lizy az eseményeket elégedetten.

A vacsora további része is kellemesen telt. Elizabeth Minervával és Albussal beszélgetett, s bár igyekezett nem mutatni, hiányzott a bájitaltan tanár társasága. Megpróbált nem túl hamar távozni a Nagyteremből, mert nem akart feltűnést kelteni. Mikor elindult Piton irodája felé - ami az alagsorban volt megtalálható - a szíve a torkában dobogott. – Ugyan, már ne légy ilyen gyerekes, nincs Tőle semmi félnivalód - biztatgatta magát. - Vagy ez nem is félelem? - Lizy még most sem merte magának bevallani, hogy nem közömbös neki a bájitaltanár. Hirtelen azt vette észre, hogy ott áll Perselus irodája előtt. Bekopogott.

- Ki az? - hangzott a barátságtalan felelet.

- Én vagyok, Elizabeth - mondta félve a lány. A férfi ajtót nyitott.

- Gyere be - most már valamivel biztatóbb hang szűrődött ki bentről.

- Köszönöm - válaszolta Elizabeth

- Elő kerestem Neked a folyóiratokat. Ha még mindig érdekelnek - hangzott az olyan jól ismert hangvételű válasz.

Elizabeth sóhajtott egyet. Úgy érezte, a férfi sohasem fog megváltozni, mindig ilyen tüskés és cinikus lesz. - Igen, még mindig - de most valahogy hiányzott a hangjából a szokásos hevesség, amivel vissza szokott vágni.

- Már megint megbántottam, hogy miért nem tudok néha csomót kötni a nyelvemre! - gondolta Perselus. –Egyáltalán, miért érdekel ez a nőszemély? Nem is tudom, minek aggódóm miatta - próbálta nyugtatni magát, de a lelke mélyén érezte, hatással van rá a lány, és ezért még jobban haragudott rá, mint eddig.

- Foglalj helyet, nyugodtan - próbálta menteni a helyzetet a maga módján.

- Köszönöm, de sietek, és nem akarlak zavarni. Kedves Tőled, hogy előkerested – szabadkozott a lány, és a folyóiratokért nyúlt. Piton ugyanígy tett, aminek az lett a következménye, hogy az újságok nagy részét lesöpörték a földre. Amikor Lizy keze Pitonhoz ért, a férfit elöntötte a forróság, mégis libabőrős volt a hidegtől. A lány érezte, hogy megremegnek a lábai a férfi érintésétől. Perselus, maga sem tudta miért, megfogta Elizabeth kezét, és mélyen a szemébe nézett. Lizy sejtette, ha még sokáig kell állnia a férfi égető pillantását, a karjaiba szédülne, és ezt nem akarta megkockáztatni.

- Ne haragudj, de mennem kell – bökte ki zavartan.

Peselust mintha arcul csapták volna, olyan hirtelen engedte el a lány kezét, és nem is tudta, mit mondjon. – Rendben, akkor Jó éjszakát! - felelte olyan hangon, miközben felszedte az újságokat a földről, hogy Elizabeth ereiben majdnem megfagyott a vér. Érezte, hogy megbántotta férfit, és nem akarta így itt hagyni. Viszont a közelsége olyan érzéseket váltott ki belőle, nem merte megkockáztatni, hogy sokáig maradjon még. Hirtelen kinyújtotta a kezét, és végigsimította Piton arcát. Perselust még jobban hatalmába kerítette az előbbi érzés, de nem tudta mire vélni a lány viselkedését. Azt hitte, Elizabeth csak játszik vele, és hirtelen nagyon dühös lett. - Azt mondtad, menned kell! - mondta mogorván, és odaadta a lánynak a folyóiratokat. Elizabeth tudta, hogy megsértette Peselust, aki egyhamar nem fog megbékélni.

- Igen, nem is zavarlak tovább. Jó éjszakát! - helyeselt Elizabeth és egy félénk mosolyt ajándékozott Perselusnak. Ekkor hirtelen eszébe jutott valami – A folyóiratokat mikor hozzam vissza? - kérdezte.

- Ráér, nekem van most más olvasnivalóm - a férfi kimért volt. Nagyon ügyelt rá, hogy ne látszódjanak érzelmek az arcán.

- Rendben, akkor még egyszer Jó éjszakát, Perselus! – köszönt el a lány, és elindult kifelé.

- Jó éjszakát Neked is! - szólt Piton, a tőle telhető leghűvösebb hangon, mikor kinyitotta a lánynak az ajtót. Lizy még egyszer hátra fordult, és rámosolygott Pitonra, majd elindult a szobája felé.

A férfi csak úgy tombolt a méregtől és az elfojtott érzelmeitől. - Mi a csudát műveltem az előbb? - tette fel a kérdést magának. Nem tudta uralni az érzéseit, és rettentően kiborította. - Mit képzel ez a lány, csak úgy felbukkan a semmiből évek múltán, hogy elhalássza az állásomat, és pokollá tegye az életemet? – a férfi fel-alá járkált, mindent lesöpörve vagy eldobva, ami a keze ügyébe került, miközben szeme szinte szikrákat szórt. Szerencse, hogy senki nem volt a közelében. Úgy döntött, inkább felmegy a szobájába és lefekszik aludni, semhogy Elizabeth érthetetlen viselkedésén töprengjen, és közben teljesen tönkretegye a szobáját. – De ahogy rám nézett, az nem lehetett hazugság! - próbálta magát győzködni, még lefekvéskor is. Sokáig forgolódott és tépelődött, mielőtt elnyomta az álom.

Egy emelettel feljebb Lizy sem tudott aludni a pincében történtek miatt. – Istenem, ahogy az ellenállhatatlan, mélységes tekintetével rám nézett. Azt hittem, ott helyben a karjaiba omlok - emlékezett vissza. – Miért nem hagytam magam sodorni az árral? Hiszen nem közömbös számomra és lehet, hogy én sem neki - a lány nem értette saját viselkedését.

- Hogy tegyem jóvá? - töprengett. - Semmivel, úgyis csak rontanál a helyzeten - volt a beismerő válasz. - Holnap reggelinél legkésőbb látom, és akkor majd meglátjuk - nyugtatta magát Lizy. Még sokáig gondolkodott a ma estén, aztán lassan álomba szenderült.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés